Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Kapronczay József: A társadalmi átrétegeződés folyamata Szigetvár fejlődésének tükrében

(Szükséges megjegyezni, hogy a dolgozatban szereplő minden 1979. évi adat becsült érteik, amely azonban viszonylag jól tükrözi a valós helyzetet.) A felsorolt adatokból kiderül, hogy a növekedés üteme 10 éves ciklusokat vizsgálva egyre erőteljesebb. A népesség számának a fentiekben vázolt dinamikus növekedése mint az köztudott, két tényező hatásának eredőjeként valósult meg. Nevezetesen: a) a születések és halálozások egyenlegéből adódó természetes szaporulatból és b) a bevándorlók és elvándorlók különbözetéből fakadó vándorlási nyereségből. Sajnos a természetes szaporulat és a vándorlási különbözet összehasonlítható éves adatai csak 1960-tól állnak rendelkezésre, így a növekedés ütemét és annak mozgató rugóit csak ettől az időponttól lehet nyomon követni. Summázva az 1961—79 közötti évek vonatkozó népmozgalmi adatait megállapítható, hogy a dinamikus növekedés egyértelműen a vándorlási különbözet nyereségéből adódik. A jelzett 19 év viszonylatában az egyes évek 1000 lakosra vetített természetes szaporulatának, illetve a vándorlási nyereségnek a számtani középértéke 4,8 és 15,0/1000 fő. A vizsgált időszakban mindössze 3 olyan esztendő volt (1969, 1970 és 1971), amikor a népességnövekedés nagyobb hányadát a természetes szaporulat adta. Sajnos nem azért, mintha az említett években ugrásszerűen magasra szökött volna az 1000 lakosra vetített természetes szaporulati arányszám, (7,1 5,4 4,8) hanem inkább azért, mert a korábbi évekhez hasonló erőteljes bevándorlást csaknem kiegyenlítette az elvándorlók száma. (Be: 1969:971, 1970:955, 1971:958, El: 1969:919, 1970:938, 1971:927.) Az 1961-79 közötti 19 év vonatkozásában a 3049 főt számláló népességnövekmény 29,1%-a (888 fő) adódik a természetes szaporulatból és 70,9%-a (2161 fő) a vándorlási nyereségből. Tovább vizsgálva a demográfiai viszonyok alakulását megállapítható, hogy a születésgyakoriság Szigetváron az 1961-79 közötti időszakban — ha nem is egyenletes, de - mérsékelten emelkedő irányzatot mutat. A 60-as évek stagnálását a 70-es évek elejétől — a bevezetett szociálpolitikai intézkedések hatására — lassú növekedés követte. (1961: 14,3%o, 1975:18,7%o, 1979:16,2%o) A halálozási arányszámokban jelentős változás nem tapasztalható, az kiegyensúlyozottan 11%o körüli értéket mutat. A két tényező ilyen értelmű változásának eredményeképpen a természetes szaporulat 1000 főre vetített arányszáma — bár még mindig igen alacsony - lassú emelkedést mutat. A 19 évet három 5 és egy négyéves ciklusra bontva a természetes szaporulat arányszámainak számtani középértékei a következő képet mutatják: 1961-65: 1,6°/oo 1971-75: 5,1°/oo 1966-70: 4,2%o 1976-79: 6,4%o Az alacsony születésgyakoriság, illetve természetes szaporulat okait helyi viszonylatban nem célszerű vizsgálni, közismerten országos érvényű jelenségről van szó. Hatása azonban a jövő szempontjából egyáltalán nem közömbös, amennyiben az alacsony természetes szaporulat és az ehhez viszonyítva Szigetváron igen magas vándorlási pozitívum népességnövelő hatásának eredőjeként lassú elöregedés tapasztalható. A vándorlási nyereség és az elöregedés kapcsolatára a későbbiek során még visszatérünk. Mint arra fentebb már utaltunk, a vázolt népességalakulási körülmények éreztetik hatásukat a lakosság életkor szerinti megoszlásának változásaiban. Ha a lakónépesség 1949., 1960., 1970., és 1979. évi számát 3 alapvető életkategóriába sorolva vizsgáljuk, az alábbi képet kapjuk: (1. táblázat)