Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Sándor László: Berkesd birtokviszonyainak és gazdasági életének alakulása 1783-tól 1939-ig

ban, valamint a vármegyére történő beszállíttatásukban közreműködtek. Bizonyára feladataik közé tartozott az is, hogy a hiányzó határjelek miatt támadt pörösködéseket lecsillapítsák. Az engedetlenekkel szemben az elöljáróság pálcával és bottal fenyíttetett. Két vizesedény felállíttatásával és a kötelező éjszakai őrködés elrendeléséve! oldották meg a tűz elleni védekezést. Ezt segítette a faluban található 7 kút is. Az összehívott nép előtt mindenkor felolvasták a közleményeket, melynek leírt szövegét a községházára is kihelyezték. A fogadott jegyző segítette a faluvezetés munkáját, ezért 35 forint jövedelmet és 2 öl odaszállított fát kapott. Vizsgált időnkben nincs katonai egység, de még kvártélyos ház sem a községben. Ennek ellenére az odaküldött katonáknak szállást, dézsát, lapátot, villát, lámpát, szénát, zabot és almot kellett szolgáltatni. A községbeliek télen kocsmát, egész évben pedig mészárszéket tartottak fenn az uradalomtól bérelve. Berkesden a kamara védnöksége alatt római katolikus parókia működött Szilágy, Pereked és Eilend filiákkal. Jövedelme az 1776-os összeírás szerint 984 forint 40 dénárt tett ki, de az elszakadt Kékesd ;és Romonya leányegyházak miatt 209 forint 41 dénárt elveszített. Mindezen felül a templomnak szőlőbevétele is volt, ami évente plusz 39 forint hasznot hozott. Schuszter Ignác plébános részére a telkesek tizenhatodot fizettek. Földjét, amely 1 egész jobbágytelek nagyságú volt, megművelték, szántották, aratták és kaszálták. Évente 12 öl fajárandóságot is kapott, melyet az uradalom vasasi és várkonyi (Zengővárkony) erdőiből szállítottak a plébániához. Az egyházfi azonban nem részesült semmiben a lakosoktól. A tanító megválasztása csak a pappal egyetértve történhetett meg. Berkesden évi 291 forint 72 dénárt fizettek a ,,ludi magísternek", kinek fáját szállítva és felvágva 3 ölben állapították meg. 1783-ban a dicséretesen tevékenykedő latinul és magyarul tudó 33 éves Mitics János volt a mester. A ház, ahol élt, magába foglalta az iskolát és a saját lakrészét konyhával együtt. Forrásunk szerint az iskolaház ekkor „nyomorúságos állapotban van, felújításra szorul".

8 A község közegészségére vonatkozó tejezetben megállapították, hogy a szegények és betegek ellátása nem megoldott. Bába ugyan van, ki 17 krajcárt és 1 kenyeret kapott, de chyrurgussal nem rendelkezett a falu. A legközelebbi Kernenden (Máriakéménd) élt, egyetemi végzettség nélküli, vizsgázatlan ember volt. A falu árváiról ugyanakkor megjegyezték, hogy „örökséggel nem rendelkeznek, ezért közgyámjuk sincs". Koldus nem akadt a községben. A pécsi ferencesrendiek azonban rendszeresen kéregetve látogatták a falut. Berkesd népének szokásai közül feljegyezték a búcsút, melyet vásár nélkül, szeplőtelen fogantatású Mária napján, vagyis december 8-án tartottak. Visszatérően azonban mindig megünnepelték Loyolai Szt, Ignác napját is. öltözködésükben a magyarok süveget, hosszú ködmönt, bundát, bőrzekét, hoszszú és kurta szűrt, inget, kapcát, sapkát, hosszú és rövidszárú csizmát, míg a németek süveget, kötényt, hosszú inget, mellényt, tunikát, nadrágot, strimflit és sarut viseltek. A vendégeskedést csak esküvőkor és temetéskor ismerték. A lakók nem foglalkoztak madarászattal és nem viseltek fegyvert sem. Legtöbbnyire egy család lakott egy házban. A régi épületek fából, az újak pedig maguk által vetett vályogtéglából készültek. A leírást készítő szerint a völgyben fekvő falunak nevezetes ártalmassága a középen húzódó töltés, amely az egyik házsorról a másikra történő átkelést nehezítette. Berkesd számlált népessége 755 lélek, mind katolikusok. Zsidó nem volt a faluban. Megemlítették viszont, hogy