Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

hetőségek reményében a megrendelő a székesegyház homlokzatainak átépítésére is vállalkozott. A 18. századi tervek alapkoncepcióját követő homlokzatok csaknem két évtizedig húzódó munkálatai számos szakembert foglalkoztattak. Név szerint is megismertük Pollack Pécsett működő pallérját, s szerephez jutottak a jelesebb pécsi építőmesterek mellett más megyéből, sőt külföldről érkező kőművesek is. A kőfaragó munkák tekintélyes mennyisége ugyancsak több mestert vonzott, s a hosszú időre szóló munkalehetőség kőműves-, kőfaragó- és festődinasztiák foglalkoztatását is lehetővé tette. Az építkezés, majd a berendezési és felszerelési tárgyak, főként az oltárok és festmények mesterei számos megrendelést kaptak, s ezáltal a székesegyház azon túl, hogy a művészi ízlésben példát mutatott, a város és a környező falvak templomai számára a berendezés minőségi gyarapodását is elősegítette. A pécsi dómépületet ért elmarasztaló bírálatok nem vették figyelembe, hogy a 18. század végétől kezdődő klasszicizáló építészet alkotásainak sorába a pécsi székesegyház is szervesen illeszkedik. Homlokzatainak gótikus vonásait a hazai romantika korai megjelenésének tulajdonították, holott Pollack csupán a megrendelő kívánságára a dóm belső középkori építészeti részleteihez igazodott, s azokat a klasszicizmus szellemében formálta egységes felületté. Pollack pécsi homlokzatai nem a klasszicizmustól eltérő sikertelen kísérletét, hanem éppen ellenkezőleg, alkalmazkodó képességét, tehetségét bizonyítják. A klasszicizmus formanyelvét alkalmazó Pollack számára mint ízlésmód, a gótika sem volt idegen. Gótikus épülettervet a pécsi homlokzatok után is alkotott, s ezek között legjelentősebb az idősebb korában készített országháza-terve.

1

'

8 A pécsi székesegyházzal kapcsolatos munkássága az országszerte fokozódó általános építő tevékenységhez csatlakozik, amelyben jelentős városi paloták, középületek, székesegyházak és nagytemplomaink, valamint számos vidéki kúria és kisebb egyház jelzi a kor polgári társadalmának megvalósult építészeti törekvéseit. Az épületek kellő érvényesülése a környezet gyors ütemű rendezését követelte, amelynek eredményeként számos városunk, főként Pest városképi arculata is kialakult. Ebben a fejlődésben Pollack Mihály és Hild József játszották a főszerepet, s Pollack első munkái között a székesegyház homlokzati tervével a hazai építészet megújuló szakaszába Pécset is bevonta. Az átépített székesegyház is új igényekkel lépett fel közvetlen környezetével szemben és ezek megvalósulásával új városképi együttest eredményezett. A 19. századi vidéki városképet a hazai püspöki egyházak közül a pécsi mellett a győri, az egri és a pozsonyi, valamint az esztergomi főszékesegyház is befolyásolta. Mindössze részben átépített homlokzatot, illetve tornyot találunk Győrött és Pozsonyban, míg Egerben az egykori várbeli székesegyháztól független, új épületet állítottak, Esztergomban pedig a középkori Szent Adalbert templom helyén emelték a bazilikát. A közel hasonló korban épült hazai székesegyházakkal, templomokkal ellentétben Pécsett nem a középkori romokon vagy azok mellett emeltek új épületet, hanem egy fennmaradt Árpád-kori bazilika homlokzatait építették át a megrendelő által kívánt formában. Pollack székesegyháza a korábbi századokon érlelődött műalkotások együttese volt, amelyet a korszellem klasszicista törekvései, a káptalan konzervativizmusa és az ellentmondásokat feloldani igyekvő építész egységes köntösbe öltöztetett. Ez a homlokzat 1882-ig a város nevezetes és építészeti élményt nyújtó látnivalóit jelentette, majd a kor sajátos művészi szemlélete ítélkezett az épület fölött, s a műemléki helyreállítás mai felfogásától merőben eltérő teljes restauráció (25. kép) a székesegyház Sartori, illetve Pollack hatását magán viselő mai arculatát, Pécs városának ismét kedvelt szimbólumát hozta létre.