Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

A nagy mecénás tevékenységének nyomán a székesegyházban a 18. és a 19. század fordulójától a legszembetűnőbb változás az oltárokon, illetve a kápolnák falain elhelyezett nagy számú festészeti alkotásban mutatkozott, amelyek témáikban és előadásmódjukban a barokk drámaiságát egyaránt mellőzték, s a középkori építészeti részletek, valamint a klasszicizáló oltárarchitektúrák keretében sajátos összképet alkottak. A székesegyház 19. századi berendezésében a megrendelők hozzáértő gondoskodását, valamint a megelőző másfél évszázad művészi kifejezésmódját kell értékelnünk. A Scitovszky püspököt követő utódok, Girk György (1862-1868), valamint Kovács Zsigmond (1869-1877) tevékenységét már nem a székesegyház berendezésének gyarapítása jellemezte, mert a század második felére e szinte állandó igyekezet a megrendeléseket adó káptalan és az egyházmegye mindenkori vezetői révén már elérte célját, amellyel a pécsi dómot hazánk egyik leggazdagabb templomává emelte. Neves mesterek, művészek alkotásai szóródtak szét vagy semmisültek meg 1882-ben, mielőtt Pollack Mihály homlokzatait és vele együtt a középkori székesegyház falainak jórészét is lebontották. (24. kép) 5. A Pollack-féle székesegyház lebontásának okai A pécsi székesegyházzal kapcsolatos valamennyi eddig megjelent munka a műtörténeti adatok, események sorában nem mulasztja el megemlíteni azon okokat, amelyek a székesegyház 1882-től kezdődő átépítését elkerülhetetlenné tették. Valamennyi szerző az átépítés indoklásában a már 18. században kezdődött statikai problémákat helyezi előtérbe. Az irodalom foglalkozik azokkal a kísérletekkel is, amelyek alkalmas megoldásnak látszottak arra, hogy a 15. századi boltozatoktól terhelt főfalak kihajlását megakadályozzák. Ezek között szerepel a kápolnák beépítése, az északi oldalon emelt támívek, valamint a vonóvasak, amelyekkel a boltozatot összetartották. A székesegyházzal foglalkozó irodalom összefoglalását nyújtja Dercsényi Balázs ,,A pécsi székesegyház" (Bp. 1969. 23. old.) című munkája, s ezért legcélszerűbb, ha az épület statikai helyzetéről írt véleményeket e mű által összegezzük: „Az ...átépítést a székesegyház állapota is indokolttá tette. Sajnos a helyreállítási munkák nem orvosolták, hanem súlyosbították a székesegyház szerkezeti problémáit: főfalai famennyezet hordására készültek, és a későbbi boltozat terhét már nem tudták elviselni, lassan megrokkantak a nagy súly és koncentrált nyomás alatt. Hiába építettek mellé támasztékul kápolna-sort, hiába próbálkoztak a XVIII. század folyamán teherhárító ívekkel megállítani a falak kihajlását, alig 20 évvel később, 1805-ben a helyzet oly súlyossá vált, hogy újabb megerősítés vált szükségessé... Pollack tervei a külsőt monumentális egységbe foglalták, de a szerkezet szempontjából nem hozták meg a várt eredményt: még 50 év sem telt el, amikor ismét jelentkeztek a korábbi bajok, a statikai problémák. Henszlmann Imre már 1872-ben aggasztónak ta Iá Ita a gótikus boltozatok feszítő hatását, és ezért javasolta a dóm stílszerű helyreállítását." Kötelességünk szólnunk arról, hogy a székesegyház általunk vizsgált történeti időszakában, a 16. századtól a 19. század nyolcvanas éveinek kezdetéig terjedő korszak levéltári anyagában az épület szerkezeti romlását vagy gyengeségét jelző adatra nem bukkantunk. Ezért is, valamint azért mert a jelzett statikai problémákat cáfoló egyéb bizonyítékok helytállónak látszanak, megkíséreljük, hogy a székesegyház 1882. évi átépítésének valódi okait végre feltárjuk.