Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

tett, Pollack pesti építkezéseihez visszarendelte pallérját, Leitlt, aki csak 1807 végéig, a nyers falazatú homlokzatok felépüléséig dolgozott Pécsett. A továbbiakban a vezetői feladatokat az új pallérra, a pécsi Windisch Józsefre bízták, akinek a székesegyházi építkezésnél végzett negyedévi munkájáért járó bérét már 1808. áprilisában kifizették.

70 Júniusban Pollack a Gianone által kért rajzokat is elküldte, s ezután már csak néhány felügyelet alkalmával tartózkodott Pécsett. Nyugtái alapján tudjuk, hogy 1809-ben három ízben jelent meg a helyszínen, a továbbiakban csak 1812-ből van adatunk arra, hogy az építkezést meglátogatta.'

11 Egyáltalán Pollack pécsi szereplésének ez az utolsó nyoma, neve többé nem fordul elő adatainkban. Az építkezések körülményeinek ismeretében érthető, hogy egyéb elfoglaltságai mellett nem pazarolta idejét a hosszú utazással és a hiábavaló felügyelettel, ugyanis a kőbányák elhanyagolt állapota miatt a kövek kitermelése akadozott, ezért a kőfaragómunka, s így az építkezés is lassan haladt. Pollack a rábízott feladatot becsülette! teljesítette, az épület díszítését az ő irányítása nélkül is elvégezhették. Gianone Péter munkássága Pollack visszavonulása után az építkezés befejező szakaszát Windisch József főpallér és a Gianone vezetése alatt működő kőfaragó műhely tevékenysége jellemezte. Windisch mellett Gianone is irányító szerepet viselt a munkálatokban. A homlokzatok díszítő faragványainak készítésére 1808-tól kezdték meg az előkészületeket. Július 8-án a káptalan jóváhagyta azt a Gianonevel kötött szerződést, amely az ár megjelölése nélkül az elkészítendő kis- és nagy oszlopok posztamenseit s az ezekhez csatlakozó vízelvezetőket, az ablakokat és a párkány tartozékait darabszám szerint sorolja fel. A székesegyház építkezésében 1810-től már a tényleges kőfaragómunkák jelentették a központi feladatot, mert az András kápolna falazata és a felmagasított déli kulissza-homlokzat ekkor már megépült. A kőfaragó műhely a burkolókövek és a faragott részletek megmunkálásában nagy feladatot vállalt, amelyet az előre nem látott körülmények tovább nehezítettek. Megfelelő kőanyagot csak a bányák mélyebb részein találtak, ezért a felszínre emelésük igen fáradságos volt. A kőfaragómunkák nagy mennyiségére, s ezáltal az építkezés ütemére jellemző, hogy Gianone szerződései és számlái alapján a műhely folyamatos tevékenysége 1810-től 1823-ig követhető." A hosszan elhúzódó munkálatokért a napóleoni háborúk során beállott devalváció is okolható, hiszen gyakran előfordult, hogy egy munkafolyamatra az emelkedő költségek és bérek miatt az eredeti megállapodásban rögzített összeg nem volt elegendő, s esetenként újabb szerződést kellett kötniök.'

8 Ezért az 1810-es évek során a külső homlokzati elemek részleteire közvetlenül a munka megkezdése előtt kötöttek egyezséget a legújabb árak szerint.'

9 Ennek alapján könnyen megállapítható az építkezés minden fázisa és ezáltal támpontot kapunk az

( egész munka befejezésének időbeli meghatározásához is. A homlokzatok közül először a déli készült el 1818-ban, a nyugati 1822-ben, s a mindössze gótikus ívekkel tagolt északi oldal 1823—24-ben. A keleti három apszist középkori állapotában hagyták, illetve kijavították. A tornyok átépítését a délnyugati csonka toronnyal kezdték, amelynek meglazult köveiből két ölnyit lebontottak, hogy felső szakaszát szilárd alapokon emelhessék.

80 Köveinek faragására 1813 márciusában, a többi tornyot is fedő márványlapokra 1814-ben, főpárkányaikra 1816-ban, az óralapok melletti kövekre s a déli toronypár kiépítésére 1818-ban kö-