Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

le, 3. a tornyok középkori állapotát megőrizte, illetve a dél-nyugatit kiegészítette. A két megoldás hasonlósága alapján úgy véljük, hogy a Sartori-féle lejegyzett elképzelésekről annakidején rajzot is készítettek, de legalábbis a 19. századi változat alkotójának ismernie kellett a tervezet szövegét. Véleményünk szerint a Szőnyitől ismertetett első rajz Buck 1805. február 19-én bemutatott munkájával azonos, mert a két változatban készült rajz arra utal, hogy a székesegyház új homlokzatának részleteiről ekkor még nem döntöttek. Ennek olapján a terv bizonyosan nem a káptalan felkérésére készült, mint ahogy homlokzati rajzával Buck sem megrendelői kívánságnak tett eleget, ugyanis a jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy erre felkérték volna. Terve nem felmérési adatokat tartalmazott, hanem két homlokzati vázlatot, amelyet csak tájékozódás végett küldtek Rómába. Az a tény, hogy Buck rajza nem megrendelésre készült kitűnik abból is, hogy keveselte az érte kapott 100,— forintot,

18 valamint abból, hogy ezzel kapcsolatban a káptalan honoráriumról és nem fizetésről beszélt.

1!) A terv alapján várható költségek ügyében 1805. március 4-én tárgyalásra hívták Buckót, Gianonet, Piacsek György kőfaragót, Gründler András ácsot és Bändlet- István rézművest. E két utóbbi mester még e hónap közepe előtt benyújtotta költségvetését.

20 Buck, mintha vezetői megbízatásának birtokában lenne, 1805. március 23-ra elkészítette az építkezés menetének tervét. A Zádor Anna által már közzétett „Entwurf" alapján eddig is tudtuk, hogy Buck gótizáló rajzot készített,

21 azonban, hogy ez a Szőnyi által leírt rajzzal azonos, ezúttal kívánjuk bizonyítani. A kérdés egyértelművé válik, ha Buck szöveges tervezetének a homlokzatra vonatkozó utalásait, valamint Szőnyi közléseit, részletrajzait és Fölsinger Mátyás kőműves április 26-án benyújtott költségvetését

22 összevetjük. Az összefüggésekből megállapíthatjuk, hogy a Buck-féle homlokzat koncepciójában két ösztönző tényező játszott szerepet: a Sartori által tervezett homlokzat (3—4. kép), valamint a csehországi barokk gótizáló korszakának hatása, amely számos példával szolgált Buck számára még szülőhoni tartózkodása idején (5—6—7. kép), s e sajátos formavilág reminiszcenciáját érezzük első tervének néhány részletében. Ilyenek például a széles, vízszintes párkányzattal osztott gót ívek a déli homlokzaton, a tornyokon alkalmazott galéria s annak körívekből szerkesztett kőrácsozata, valamint a statikai funkciótól független, mindössze dekoratív elemként előforduló keresztvirágos fiatornyok.

2

'' A Szőnyi-féle homlokzat alkotója és Buck személyének azonosságában vallott nézetünket támogatja Gianonenek Buck tervéhez készült költségvetése is, amelynek egyes tételei a rajz részleteiben felismerhetők, miszerint az új kápolnával kiegészített déli frontot és ugyanúgy a tornyokat is galéria koronázza.

2

'

1 (8. kép) Ha Bucknak voltak is az építés vezetésével kapcsolatos álmai, úgy ezek hamar szertefoszlottak. A káptalan a római építészekkel nem tudott megegyezni, ezért már 1805. április 8-án azzal bízta meg a Budán tartózkodó Mitterpacher Dániel kanonokot, hogy a székesegyház átépítéséhez keressen megfelelő építészt.

2

'' A káptalan igényének megítélése szempontjából igen lényeges, hogy először Rómához fordul, s csak a sikertelen kísérlet után merült fel a hazai építész alkalmazásának lehetősége. A jelentős feladattal megbízott Mitterpacher Rómában szerezte teológiai doktorátusát, aki Klimo püspök kanonokjaként, 1775-től mint a hétszemélyes tábla tagja gyakran tartózkodott Budán, ahol olyan magas személyiségekkel érintkezett, mint maga József nádor, báró Podmaniczky, valamint Thalherr József udvari kamarai építész. Talán a Klimo által plántált római szellem hatása is megnyilvánult abban, hogy Mitterpacher budai kapcsolatai révén az itáliai tanulmányútjáról néhány éve Pestre települt, s az ekkor már ismert Pollack Mihályt bízták