Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Maró Mária Anna: Baranya vármegye 1815. és 1842/44. évi malomösszeírásai (I. rész)

Az osztálybasorolást az első összeírásnál három járásban nem végezték el, a másodiknál a siklósi járásbéli uradalmi malmokat - mivel ezek kötelezettségeit az uradalommal kötött szerződések határozták meg - nem klasszifikálták. Járás 1. 2. 1815/16. 3. — — 1. 2. 1843/44. 3. —. B. — — 12 — 12 1 — 14 _ 15 H. — — — 131 131 — 49 95 — 144 M. 15 33 139 — 187 — 56 152 — 208 P. — — — 123 123 35 24 49 — 108 s — — — 15 15 — 1 2 11 14 4 13 43 — 60 — — 44 — 44 19 3,59 46 8,71 194 36,75 269 50,95 36 6,75 130 356 66,79 24,40 11 2,06 % A malmok felszereltségére, állapotára vonatkozó részletek nem derülnek ki, az első összeírás a hegyháti járásban említi 11 malomnál, hogy jó, ó-nál, hogy rossz, 2-nél, hogy puszta, a baranyaváriban egy malomnál, hogy rossz. A második is beéri a számok általi minősítéssel, egyetlen esetben említi, hogy a malomárok gondozatlan. A malmok szinte kizárólag gabonaőrlésre szolgáltak, az első összeírás szerint a hegyháti járásban kettő, a szentlőrinciben egy deszkametsző — fűrészmalom — dolgozott, a hegyhátiban öt, a pécsiben egy olajütő; a második szerint a hegyhátiban kettő, a mohácsiban egy fűrészmalom és a hegyhátiban egy olajütő. A víz mennyiségére vonatkozó megállapítások az első összeírásban a hegyháti és néhány esetben a baranyavári járásban fordulnak elő. A baranyaváriban öt ízben jegyzik fel, hogy kevés a malom vize, a hegyhátiban 43 malomé „elegendő", 56-é közepes, 28-é kevés. A második összeírás mindegyik járásnál figyelembe veszi a vízellátottságot, külön rovat szolgál annak feltüntetésére, nyáron mennyi ideig nem dolgozik, de a rovatokba írt számok és a szöveges megjegyzések gyakran ellentétben állnak — valószínűbb, hogy a megjegyzés rovatbeli megállapítások felelnek meg a valóságnak. A kétkerekű malmok nyáron csak egy kerékre kapnak vizet és a nagy többség a száraz hónapokban állni kénytelen. Mivel az összeírások a közadók és közterhek kirovásának mértékéül kívánnak szolgálni, a földesúrral való függés módját, mértékét, a neki fizetett járandóságokat a legtöbbször nem jegyzik föl, amint azt sem, milyen minőségben birtokolja a molnár a malmot, tulajdonos-e vagy bérlő, utóbbi esetben milyen feltételek mellett. Az első összeírásban három járásban tüntetik fel a tulajdonosi vagy bérleti viszonyokat : Tulajdonos Bérlő Feles Harmados Negyedes ötöd ö s Hatodos p. 70 17 8 7 15 1 1 123 s. 2 2 — — 9 — — 15 Sz. 24 3 — 10 18 — — 60 96 29 8 17 42 5 1 198 48,48 14,65 4,04 8,58 21,21 2,53 0,51 % Hogy a malom a község tulajdonában lenne, az első összeírásnál egyszer sem ferdül elő, a másodiknál négy esetben. Több jobbágy egy malom tulajdonosaként az első összeírásban ötször fordul elő (mind a hegyháti járásban), a másodikban