Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban
10. BEZEDEK. 53 Az Eszterházyak dárdai uradalmának a birtoka, faluja. A faluról az 1767 előtti regnicoláris urbáriumot megelőző állapotról az alábbiakat mondják SZLI PC SEV IC S Miklós bíróés PET RICH István, JAN IT S János jobbágyok: Nem tudnak semmiféle urbáriumról, szerződés sem volt. Tudják azonban, hogy a Veteráni-féle birtoklás idejében mind az adnivalók, mind a robotolás alkalmával kevesebbet szolgáltak, mint a mostani uraság alatt az utolsó 6 évben. A kilencedet és a tizedet (attól az időtől fogva, hogy az uraság a klérustól kiárendálta) a termény összeszedésétől kezdve az uradalom magtáráig, s ezekből pedig az urasági rendelkezés szerint a mohácsi kikötőig szállították. Szedték a kukoricát és fosztották, a füvet kószálták, a szénát összegyűjtötték és összerakták, művelték az uraság szőlőjét, javították a fahidakat a vámúton, dolgozott mindenki a földeken, akár testvér, akár munkaképes fiú, a területből birtok nagyságához viszonyítva. Dárdán, Karancson és Magyarbolyon a megjelölt helyeken, épületeknél, utaknál, urasági kerteknél kerítéseket készítettek, bármikor és bármilyen vonatkozásban — ahogy a parancs szólt — a munkát elvégezték. Hosszú fuvart adtak kb. 7 esztendeje, amit most a tisztséggel történt megállapodás értelmében 10 forinttal megváltanak. Ha az uradalmi tisztek a megyegyűlésre mentek, a költségekhez évi 3 forintot adtak. Csak a teknősbéka beszolgáltatás helyett 4 forintot fizettek. Minden lakos, akár testvér, akár házas fiú, házbér címén 1 — 1 forintot adott; egy pár ökör után vagy ló után ugyancsak egy forintot fizettek. Minden személy adott egy évben 25 köteg nádat. Szántóföldjeiket két forgóra osztották, ezek közül a nagyobbik részt határjárás révén, jobbára az új telepesek között osztották fel, de szántóikat bővítették az öreg erdő irtásföldjeiből. Legelőik és rétjeik szűkösen voltak, szőlőjük pedig semmi. Bormérési jogot ellenben kaptak Szentmihály napjától március hó végéig. Szántóföldjeiket nem osztották fel sessiókra. A tehetősebb gazdák, akik mind az őszi, mind a tavaszi forgóra igényt tartottak, 12 holdat kaptak, 3 pozsonyi mérővel számítva; a közepes gazdák 8 holdat, a kisgazdák 4 holdat. A rétet munkaerő szerint osztották fel, minden főre 1 ,,kocsi szénás" területet adtak. A sarjúfüvet nem kaszálták. A kézi robotokat, de az igásat sem (akár 2, akár 4 marhával) nem vették számba, hanem aszerint teljesítettek, ahogy az uradalmi gazdaság ezt kívánta és igényelte. A hosszú fuvarnál nem vették számításba sem az indulás, sem az érkezés idejét. Kilencedet természetben adtak. Kiskilencedben minden házaspár adott 2 font kendert vagy helyette 20 dénárt. Káposztából, babból, lencséből pedig ezek fejlődése folyamán annyit, amennyire szükség volt. A malacok után — az uradalom és a klérus közötti árendaviszonytól kezdve - tized címén - ötösével számítva — 20 dénárt adtak. Elhagyott sessiók a faluban nem voltak. Bezedek lakói azt állítják magukról, hogy éppen úgy, mint az iványiak és a magyarbclyiak, szabad költözködési joggal rendelkeznek. Láthatjuk, hogy a bezedekiek beszámolója, bár egyike a legrészletesebbeknek, amit a Helytartótanács megkívánt a gazdaságok falvaitól, még így is számos kisebb és nagyobb kötelezettség, követelés, szokvány maradt említés nélkül, amelyek azok helyén a lakosság sorsát teljesen rabszolgaivá tették. Ezeknek nem kellett attól tartani, hogy a regnicoláris urbárium addigi helyzetükön valamit ronthatna, mert (mint tudjuk) az agitáció a földesúri oldalról számos helyen megpróbálta a jobbágyokat azzal riasztgatni, hogy a generális úrbérrendezés súlyosbítani fogja helyzetüket. Az országos urbárium bevezetése idején Bezedeken 53 család volt és valamennyi szerb. Volt közöttük 41 gazda és 12 házas zsellér. A gazdák telekviszonyai nem voltak rosszak: 1 és 7 pozsonyi mérős között ingadoztak. A falu együttes belső teleknagysága 133 2/4 pozsonyi mérős volt. A mezei birtokoknál a szántók 462 holdat tettek ki, a rétek 12 szekér szénásat (2-8 kaszás között ingadoztak). A falu legelője nyájaik számára elégséges; az erdőségük minden rendbéli szükségletüket kielégítette. A sarjúfüvet nem szokták kaszálni. A falu fejlődése a korszak hátralevő nyolc évtizedén keresztül (81 év) nem volt jelentős: a telekállomány 1828-ban és 1848-ban is csak 44 4/8-ot tett ki. y '
