Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

Azt tudják azonban, hogy a falu régi földesurával, gróf Veterani tábornokkal, aki az 1738. évi pestisjárvány idejében elhunyt, minden németmároki gazda (coloni) egyességre lépett, amely szerint minden sessiós lakos census címén 6 forint adót fizetett. Ezenkívül termékeikből kilencedet adtak. A méhcsaládok után is fizettek 10 dénárt, minden malac után 10 dénárt. Egyébként minden más szolgáltatás alól mentesek voltak. Robotot is csak nagyon kis mértékben adtak a dárdai uradalmi központi épület szolgálatára. A jelenlegi földesúr idejéig, mindebbe belenyugodtak (possessorio Veteriano in Possessorium actualis Dominii Terrestris transivissent); az említett 6 forintos censuson felül a szolgáltatások az uradalom többi részeihez hasonlóan azonban növekedtek, mégpedig hosszú fuvar céljára 14 forintot fizettek, a megyegyűlésekre kiküldöttek számára 4 forintot adtak, a teknősbékák helyett 6 forintot; robotot adtak a szántásnál, vetésnél, aratásnál, kaszálásnál, szénagyűjtésnél. A faluban elhagyott sessio nem volt. Szerződéseseknek vallják magukat, s mint ilyenek szabadon költözködnek (Contractualistes se servant adeque liberae migrationis esse profitentur). Feladataik közé tartozott még, hogy a tizedgabonát a magtárba szállítsák, továbbá, hogy a mohácsi hajókra vigyék, esetleg oda, ahova az uradalom kívánta; a vámúton a töltéseket javítsák, a hidakat, a védősövényeket igazítsák. A szántóföldeket három nyomásosra felosztva művelték. Rétjeik csekély terjedelműek. Szőlőhegyük sem volt saját kézben. Makkoló erdejük volt, de a makkoltatásért is fizetniük kellett, jóllehet a Veterani-féle időben ez ingyenes volt. Bort árusíthattak Szentmihály napjótól április l-ig. Mivel legelőjüket egy másik uradalom legelője összeszűkítette, a szomszédos magyarbolyi birtokon őrizték az uradalmi birkákat. A szántóföldeket és a réteket felváltva művelték, de volt egy 48 sessiót kitevő közös területük, ahová minden gazda a hármas forgó alkalmával 10 mérő gabonát vethetett — három évenként —; minden gazda 4 szekér szénás (currus) rétet kapott. Helyenként az egyesek a sarjút is kaszálhatták (rarus est, qui cordum falcare possit). Amennyiben az igás robotok számát nem határozták meg, a kocsi elindulásától a visszatéréshez szükséges időt a robotidőbe számították. Mezei terményeikből a kilencedet természetben adták, amint szokás. Kiskilencedet (parvam nonam) pedig a föld minden más terméséből (borsó, lencse, hagyma stb.) szolgáltattak. A regnicoláris urbárium céljából megszerkesztett összeírás 52 telkes gazdát tüntet fel. csupán 5 család volt közöttük házas zsellér (inquilinus). A falu lakóit ebben az évben kb. 300 főre becsülhetjük. A belső falusi telkek nem voltak nagyok; egyetlen gazda bírt 3 3/4 pozsonyi mérős telekkel. A többi 1 3/4—2 pozsonyi mérős között mozgott, valamennyi mezei szántójuk és rétjük egyenlő nagyságú, szántó 13 hold, a rét 4 szekér szénás (currus). Az 5 zsellérnek nem volt szántója, sem rétje, csak háztelekkel, esetleg házzal rendelkeztek. Legelőjüket egy másik uradalom földjei összeszűkítették. Erdejük azonban mind tűzifát, mind építkezéshez elég fát adott.

52 (Megjegyzésre érdemes, hogy a 3 „német" saját kezével írta alá a bevallási jegyzőkönyvet). Fundi Appertinentiarum 9. POSSESSIO NÉMET-MÁROK intraaxtravil lanarum 9. POSSESSIO NÉMET-MÁROK villa ni in quantitas terris pratis Nomina Incolarum metreta jug a Iis currus Joannes SpiegI 3 2/4 13 4 Josephus Miller 1 3/4 13 4 Reinhard Greif 1 3/4 13 4 Henricus Lemerk 1 3/4 13 4 Joannes Lindin 1 3/4 13 4 Conrad Hofgesa

nd 1 3/4 13 4 Bernardus Vogner 1 3/4 13 4 Johannes Svamberger 1 3/4 13 4 Balthazar Kremczer 2 — 13 A Georg Moll 2 — 13 4 Joannes Urbanisch 1 13 4 Inquilin. Joannes Viekerth 1 — — — Michael Rott 1 3/4 13 4 Martinus Schmitt 1 3/4 13 4