Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban
Az erdőket az uradalom gondozza és gyarapítja, ezért azokat a jobbágyokat, akik az erdőt rongálják, megbüntetik. Kötelesek megtéríteni a kárt és büntetésül háromnapos gyalogmunkát végeznek? 6 A jobbágy iával nem kereskedhet. Nagyobb mérvű erdőrongálást a megyei magisztrátus bünteti. 37 Meg kell még említenünk a dárdai urbárium jegyzetének utolsó tételét, amely ugyancsak az állattartással van kapcsolatban. Tudniillik valamennyi urbárium külön gondozza azt a kérdést, hogy a vonatkozó falu lakossága miképpen aknázza ki a területe gazdasági adottságait. Használják-e, kaszálják-e a rétek másodlagosan nőtt füvét. Jellemző, hogy abban az időben még erre is fel kellett hívni a jobbágyok figyelmét. A legtöbb faluban nem használták a sarjú füvet. Dárda esetében is az volt a megjegyzés, hogy nem! De ezt meg is indokolják a következőképpen: amúgy is a széna bővében vannak, továbbá, hogy a Dráva kiöntései következtében csak harmadrendű szénát kapnának. (Et etiam nonnunquam exundaticne Dravi a falcando praepediuntur, ratione ex ista, quoad foenilia tertiam classem ingressi sunt.) 2. LASKAFALU :!S A galánthai Eszterházy-család dárdai uradalmának tartozéka. A falu bírójának, LAUTENPACH Antalnak válasza a kilenc kérdőpontra : A falunak ezideig nem volt urbáriuma. Gyanítják, hogy volt valami egyezségük, de azt elvesztették (contractum vero habuisse esserunt, sed illud perdiderunt). Arendaként minden gazda évi 6 forintot fizetett. Robotjuk nem voit. S minden mezei termékükből kilencedet adtak természetben birtokaik arányainak megfelelően. Az uradalom konyhájára adták a szokványos baromfiféleségeket és a teknősbékákat. Természeti hátrányokról nem panaszkodhattak (de maleficio nullo conquerunt), előnyükre szolgált, hogy a közelükben lévő eszéki erődítményben javaikat könnyen értékesíthették. A falu minden lakója szabad költözködési joggal rendelkezett (sunt liberae migrationis.) A kihallgatott Lautenpach bíró írástudatlan volt, a neve helyett is csak X-et írt. A válaszokból is látszik, hogy az árendás jobbágyok szabad bérlőknek voltak tekinthetők és robotia nem voltak kötelezhetők. Abból a tényből azonban, hogy az árendás jobbágyok szabadon mozoghattak, nem következtethető az, hogy minden szabad költözésű jobbágy (liberae migrationis) egyúttal árendás is volt. A laskafalusiak árendája — amint látjuk - nem biztosított számukra kilencedmentességet. T AB A István kutatása szerint 30 a faluban 1695-ben 36 jobbágycsalád lakott (44 fiúval és 18 lánnyal); és ezek kálvinista és katolikus magyarok voltak. A község mezei bírtokállománya 36 sessiót tett ki, s ezen 84 hold bevetett szántó volt. Még számos család befogadására lehetett mód, mert még a falu határában 2000 hold művelhető szántóterületet találunk/' 0 Az 1767. évi regnicoláris urbárium szerint a faluban 61 jobbágycsalád és 1 zsellércsalád lakott. Vezetéknevükről ítélve a lakók túlnyomóan németek voltak. Szántóterületük 912 1/8 p. holdat tett ki, a rétterület pedig 420 szekér szénás (currus) volt. Szántóföld dolgában a módosabb gazdák ilyen szinten álltak: 10-37 p. m. hold közötti jobbágyok száma 30 volt, 5—10 p. m. hold közötti jobbágyok száma 10 volt. A rétek megoszlása : 5-10 szekér szénás (currus) rétje volt 41 gazdának. A belsőségeket nézve tehetősebb falura következtethetünk, mert a falu belsőségeit együttesen 208 2/4 pozsonyi mérő magot befogadó nagyságúra mérték fel. A legnagyobb telkek 6 pozsonyi mérősek voltak. A közterületet is (a legelőt) elégségesnek, sőt bőségesnek minősítették. A községi erdő is minden szükségletet kielégíthetett (sylvas copiosas pro omni necessitate). A másodfű vonatkozásban is az általános helyzet volt az uralkodó: ,,A sarjú füvet nem mindenki és nem is mindig (non omnis, sed nec semper ialcant) kaszálta". Laska urbáriuma az alábbi:
