Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

Látható, hogy az 17Ó7. évi urbárium körüli munkálatok milyen jelentős történelmi dokumentumokhoz juttatnak bennünket. Az a tény, hogy a 9 kérdőpontra adandó válaszok legalább egy emberöltőre visszamenőleg adnak lehetőséget településeink áttekintésére, ha nem is tökéletes pontossággal és részletességgel, de mégis elfogadhatóan sokat jelent községtörténeti munkásságunk számára. A Dunántúl délnyugati részében, a Dráva és a Duna szegletében elfekvő dárdai uradalmat mutatjuk be, amely mint már említettük, a regnicoláris urbáriumok idejében a galántai Eszterházy hercegi család birtokában volt. Az uradaiom ekkor 22 faluból állt.

31 Az uradalom központja Dárda volt, mely ekkor mezővárosként (oppidumként) szerepelt. A település bírája, Ebei János Péter, aki írástudatlan volt, a 9 kérdőpontra nézve ilyen válaszokat adott: 1. A falunak korábban sem urbáriuma, sem szerződése az uradalommal nem volt. 2. A gazdák (colonusok) házadó (census) címén évi 3 forintot fizettek, baromfi helyett 25 dénárt, konyhapénzként csakúgy 25 dénárt (ad culinam titulo Kuchgelt) adtak. 3. Libák, kacsák, kakasok helyett annyit, mint az uradalom többi birtokain szokásos. 4. 40 teknősbékát kellett beszolgáltatniuk, vagy ezek helyébe darabonként 20 dénárt.

32 Gazdasági szempontból az volt az előnyük, hogy bőséges legelő állt rendelkezésükre és hogy a közelben fekvő eszéki erődítményben minden terményüket könynyűszerrel értékesíthették. Hátrány volt viszont, hogy a Dráva kiöntései miatt olykor kárt szenvedtek (Dravi exundatione in Pratis nonnunquam Damnam patiantur).

33 A robotok száma határozatlan volt, úgy és akkor dolgoztak, ahogyan és amikor az uradalom parancsolta, az odamenet és a visszatérés idejét azonban beszámították (itus et reditus imputatus fuisset). Kilencedet adtak a föld minden termékéből természetben, az uradalom egyéb falvaihoz hasonlóan (Nonam ex omnibus terrae nascentiis in natura, cum caeteris hujus Dominii Colonis con formiter praestiterunt). Elhagyott sessio náluk nem volt. A Dárdán lakó szerbek örökös jobbágyok (lllyri sunt haereditarii), a németek pedig szabad költözködési joggal rendelkezőnek tartják magukat (Germani vero liberae Migrationis essedicuntur). A német telepesek száma 62. Közöttük volt 11 zsellér és 51 örökös jobbágy. A zsellérek 1/4—2/4 pozsonyi mérős holdnyi belső telekkel rendelkeztek; az örökös jobbágyok 2/4—1 2/4 holdas telekkel. A belső telkek viszonylag apró részekre tagolódtak. A németek szántóterülete együttesen 562 2 8 pozsonyi mérős holdra rúgott. A nagyobb gazdák földjei 10—30 hold között mozogtak. A rétek is elég nagyok voltak: 4-20 szekér szénás (currus) között volt 36 gazda rétje, a többiek mind alatta. A zsellérek közül csupán 1 kapott rétet. Az összes rétmennyiség kezében 291 4/8 szekér szénás volt. A németek között 3 magyaros nevű jobbágyot találunk (Lázár András, Marczó György, Mak József). Külön csoportosítva vették fel az 57 szerb családot. Nyilván elkülönülve a németségtől, a maguk zárt körében települtek. A szerbek között 15 zsellért, 4 hazátlan zsellért találunk. Mint a német telepesek között, itt is találunk 1—2 magyart (Hegedűs Andrást, Hegedűs Jánost).