Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

eseménnyel kezdődött: Lippai Mátyásék a mai Megye utca és a József utca északi sarkán álló házukból kikergették az utcára a hirtelen megbetegedett cselédleányukat. Lippaiékkal szemben, a mai gépkocsiparkoló északi oldalán Puskás János csizmadia mesterek laktak, ők befogadták a beteget. A cselédleány július 30-án meghalt foltos pestisben. Két héten belül a járvány megölte a Puskás házaspárt és két leányukat. A házból csak egy asszony maradt életben. Lippai Mátyás családjából senki sem kapta meg a pestist. Puskásné augusztus 5-én halt meg, a férje 8-án. Minzenriedt valószínűleg náluk ismerte fel először a pestist, mert csak 7-én tette meg a hivatalos lépéseket. Ezek határozottsága azt is bizonyítja, hogy az orvos a Pécsen előzőleg eltölöttt kilenc hónapot jól kihasználta tájékozódásra. Első lépésként a városi intézkedni tudó közigazgatási és római katolikus egyházi tisztségviselőiből megszervezte az Egészségügyi Tanácsot. A pestiskórház és a karantén helyét előre kinézte és talán már korábban biztosította is azok átengedését. Azokat a közegészségügyi és kórház-szervezési intézkedéseket, amelyeket az Egészségügy/ Tanács hozott, csak kellő szaktudással és gyakorlattal rendelkező orvos javasolhatta. Von Minzenriedt a járvány idején a kórházon kívül maradt. Ez temészetes, mert bevonulása esetén elzárta volna magát a várostól, az Egészségügyi Tanácstól és a védelem irányításától. A jegyzőkönyvből érezni lehet az állandóan éber figyelmét. A kilátásba helyezett büntetések szigorítása is határozott erélyességét bizonyítja. Mindezt egy sértődött városban, viszálykodó vármegyei vezetők, egymással torzsalkodó szerzetesek és világi papok, rokoni és baráti szálakkal összefonódott polgárok érdekeivel és előítéleteivel szinte állandóan összeütközve kellett végeznie. A helyzetét csak nehezítette, hogy pártfogója, a püspök elmenekült a pestises városból. A püspök politikus is volt, aki hitfelekezete érdekében és egyéni becsvágyától is hajtva minél nagyobb világi hatalmat akart kiharcolni magának nemcsak Pécsen, hanem az egyházmegyéjéhez tartozó három vármegyében is. Az utóbbiaknak, mint már említettük, egyben főispánja is volt. Az ilyen ember, ha az érdeke úgy kívánja, a pártfogoltjai egyéni sorsával nem sokat törődik. Az orvos ellen irányuló támadások nem is maradtak el. Az Egészségügyi Tanács szeptember 14-i ülésén felvett jegyzőkönyv szerint von Minzenriedt doktort mások megsértése miatt bocsánatkérésre kötelezték, eltiltották a döntéshozataltól, az addig viselt vezetői tisztségéről leváltották és mást neveztek ki helyette. Véleményünk szerint akkor került az augusztus 7-én felvett jegyzőkönyv 4. pontjába az a betoldás, amelyet Schorer városi jegyző, aki a betoldást is írta, nem magyaráz meg. Augusztus 7-én Schorer ezt írta: ,,4. Praeses consilii Sanitatis Excellens D(-ominus) Doctor de Minzenriedt . . ." Később, bár Minzenriedt nevét nem húzta át, csak aláhúzta, más tintával így változtatta meg a szöveget: ,,4. Praeses consilij Sanitatis perill(-ustris) Henricus Ladislaus Benua. Substitutus Praeses D(-ominus) R(-everendus) Christophorus . . ." A vezetők elleni puccsokat általában a helyükre kerülő utódok szervezik és irányítják. Az Egészségügyi Tanácsban végrehajtott leváltásra is bizonyára az új elnöknek, Benuának, a pécsi római katolikus püspök tiszttartójának a kezdeményezésére került sor. Benua nélkül már csak azért sem válthatták volna le von Minzenriedt doktort, mert a távollevő püspök helyett a püspöki birtokokon, így Pécsen is a tiszttartó kezében volt a földesúri hatalom, az orvos pedig a püspök pártfogoltja volt. A Nesselrode által félreállított Madarász alispánnak az ügyében ugyan a ki-