Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

pestis, dizentéria vagy a ruhatetű által terjesztett kiütéses tífusz, a németek Fieckfiebere. lörökország rossz járványügye miatt a Habsburg Birodalom vele szomszédos határőrvidékén és a beljebb eső magyar területen is, hatékony ellenőrzésre és védelemre kényszerültek a vármegyék, a városok és a központi hatóságok. Az utóbbiak leiratokban tájékoztatták a vármegyéket és a városokat a belföldön, vagy a közeli országokban fellobbant járványokról. A 18. század elején az ezek ellen irányuló intézkedéseket erélyes, abszolutista módszerekkel hajtották végre. Hatékony intézkedés volt a zárlat elrendelése. Ezt Dél-Dunántúlon akkor a Duna és Dráva vidéknek Szigetváron székelő császári parancsnoka rendelhette el, Pécs földesurán és egyben Baranya, Tolna és Valpc vármegyék főispánján, a pécsi püspökön keresztül.' A zárlat alól csak a katonai parancsnok oldhatta fel a területet.

6 A lakosság védelmét szolgálta az ún. pestisorvos kiküldése. A vármegyék a járványok pusztításairól tájékoztatták a Helytartó Tanácsot. Akkoriban sokmegyényi területen sem mindig lakott egyetemet végzett orvos. Ha ilyen vidéken tört ki a járvány, a király parancsára a bécsi egyetem orvosi kara egy orvost küldött oda a ragály megfékezésére. A kortársak szerint legtöbbször a rangsor végén álló feleslegesnek tartottakat és a magasabb pártfogó nélkülieket küldték ki.

7

'

s A magyarországi pestisjárványokkal Jurkovich foglalkozott, még a századfordulón, igen alaposan. Kutatásait az Országos Levéltárban, továbbá Besztercebánya város 1500 óta gyűjtött és őrzött levéltárában végezte.

!) A város a királyi leiratokból értesült az ország más részét sújtó járványokról, de a török által megszállt területen járt kereskedők és vándorok elbeszéléseit is feljegyezték. Jurkovich könyve ma már ritkaságnak számít, ezért néhány fontosabb adatát kiemeljük. A szerző szerint 1526-tól 1811-ig 33 pestisjárvány volt Magyarországon. A 17. század elejétől felsorolva: 1634-ben az ország délkeleti részén pusztított. 1645-ben, a levéltári adatok szerint Besztercebányán 3000 ember halt meg a járványban. (A szerző ebben a nagy szám miatt kételkedik.) 1675-ben Törökországban dühöngött a pestis, de a lezárt besztercebányai várban telelő német katonák közül is sokan megbetegedtek. 7678- ban Hont vármegyét sújtotta; Léváról átterjedt Fülekre is. 7679- ben Szent Mihály napja (szeptember 29.) körül Besztercebányán több ezer ember betegedett meg pestisben. Az egész télen át tartó járványban annyian meghaltak, hogy 1680 tavaszán a városi tisztségekre nem találtak embert. 7683 elején amíg tartott a fegyverszünet Thököly és Lipót között, mindkét fél szállásolt el csapatokat Besztercebányán. A katonák között sok volt a pestises. A fékezhetetlen fegyveresek a lakosság között is elterjesztették a járványt. A város egy jómódú polgárát az egész Szepességben köztiszteletben álló Spillenberger Dávid lőcsei orvoshoz küldte tanácsért. Erre a kiküldetésre később még viszszatérünk. 7697- ben a Dunántúlon Pécs, Siklós, Simontornya, Óbuda és Tótfalu került pestis miatt zár alá. Besztercebányán a város kapuit szigorúan őrizték; a beszivárgók elrettentésére az országutak mellé akasztófákat állítottak. 1707-ben a lengyelországi pestis miatt Besztercebányáról csak úti levéllel utazhattak el. Ezt a város tanácsa állította ki, de a katonai parancsnok is láttamozta. 7709 októbere végén Nógrád megyét pusztította a pestis. Besztercebányának