Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

AZ 1710. ÉS 1713. ÉVI PÉCSI PESTISJÁRVÁNY NAGY LAJOS Bevezetés A pestis a múltban Európában is a legrettegettebb fertőző betegség volt. A fertőzés módjai miatt szinte alig tudtak ellene védekezni. Az ismétlődő pestisjárványok a sűrűbben lakott területeket és a hadseregeket sújtották elsősorban. A pestis kórokozóját ma már ismerjük; Pasteurella pestis a tudományos neve; Yesin fedezte fel 1893-ban. A fertőzés forrása lehet a pestises patkány, vagy más rágcsáló, de a beteg ember is. Hordozója a patkánybolha. A bolha a beteg, vagy elhullott patkányokról átugrik az emberre és mintegy beleoltja a kórokozót, de beteg emberről egészségesre is közvetítheti. Ilyen fertőzés esetén a csípés helyén 1—6 napos lappangási idő után kis bőrpír, gennyes hólyagocska keletkezik. Sokkal feltűnőbb a csípés helyéhez közeli nyirokcsomók duzzanata, amelyek, ha a bőr alatt vannak, ikíbúbosodnak. Az ilyen kisebb-nagyobb dudort latinul ,,bubo"nak, magyarul bubának, vagy búbnak nevezik. Ahol több nyirokcsomó csoportban, vagy láncolatban helyezkedik el (pl.: térdhajlat, lágyékhajlat, hónalj), a bubák is nagyobb számban jelentkeznek. A nyirokcsomók feladata a fertőzés elhatárolása: a kórokozók továbbjutásának a megakadályozása és az ellenanyag képzése. Ha például valakit a combján csíp meg a beteg emberről vagy patkányról elugrott bolha, néhány nap múlva megduzzadnak a lágyéki nyirokcsomói. Ezek vagy megakadályozzák a kórokozók nagyobb tömegének a továbbjutását az egész szervezetbe, vagy nem. Ha el tudják határolni a fertőzést, a legtöbb kórokozót visszatartó és elpusztító nyirokcsomók elgennyednek, majd kifakadnak. A gennyel az elpusztult és az élő kórokozók tömege ürül ki ép, vagy elhalt fehérvérsejtekkel együtt. A kifakadás előtt felpuhuló bubót a régi seborvos felvághatta, ezzel siettette a genny kiürülését, a lázas állapot megszűnését. A búb, ha nem vágták fel, később ugyan, de magától is kifakadt. Előfordult, hogy egyszerre több egymás melletti nyirokcsomó gennyedt el és fakadt ki, ezt nevezték karbunkulusnak. A pestis tünetei között minden régi leírás megemlíti a fekete foltokat. A bőr alól áttűnő vérömlenyeket, a bőrben jelentkező kisebb-nagyobb bevérzéseket és elhalásokat nevezték így. A sötét foltok adták a pestisnek a rettegett ,,fekete halál" nevet. Jó jelnek tartották, ha a búb kifakadása, vagy felvágása után a pestises beteg láza csökkent. Ez a fertőzés elhatárolását és — ma már tudjuk — a fertőzés leküzdéséhez elegendő ellenanyag képződését is bizonyította. A bubós pestis 5-7 nap alatt gyógyult, csak a tályog szivárgott tovább. Voltak olyan szerencsések is, akiknél a fertőzés csak borzongást, alacsonyabb lázat váltott ki, a nyirokcsomók ki-