Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Iványosi-Szabó Tibor: Baranyai—somogyi szökött jobbágyok Kecskeméten 1677-ben

lószínűleg egyedül álló) szolga, nőtlen, rideg, azaz családtalan. A többi tehát minden bizonnyal nem az! 17 faluból összetevődő közel 100 jobbágycsalád ilyen nagy távolságba történő szökése, menekülése még a hódoltság nyugalmasnak és biztonságosnak mondható évtizedeiben is ritkaságszámba mehetett. Biztosra vehető, hogy rendkívüli ok, illetve rendkívüli körülmény kényszerítheti őket kb. 200 kilométerrel távolabbi, a megszokottól minden tekintetben eltérő tájra. Ezen indítóok egykönynyen nem fogalmazható meg. A hetvenes években jelentős török hadjárat az ország ezen részét semmiképpen sem érintette. Katonai-nemzetközi tényezővel így nem magyarázhatjuk e minden bizonnyal páni félelem hatására végbemenő szökést. Közismert viszont, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben a török újabb, korábban teljesen szokatlan, és minden előzőnél súlyosabb terhet rótt a hódoltságon élőkre. A kecskeméti feljegyzések tömege igazolja, hány száz ember és iga teljesített szolgálatot Érsekújvár alatt és környékén éveken át. A különféle természeti és pénzbeli szolgáltatások félesége és súlya is kimutathatóan megnőtt. Adatok tömegével igazolható és statisztikai adatokkal érzékeltethető, hogy a város lakosságának vagyoni helyzete és fizetőképessége a felszabadító háborúkat megelőző évtizedekben milyen erősen leromlott/' Az okok keresése során mindenekelőtt arra lehet gondolni, hogy ezen jobbágyfalvaknak a török állami kizsákmányolásból eredő terhei nőhettek meg váratlanul. Ugyanakkor számolnunk kell a magánföldesúri kizsákmányolás erőteljes növekedésével is. Talán nem felesleges megemlíteni, hogy az igazán jelentős lélekszámú, és ügyeit önállóan intéző Kecskemét is éppen ezekben az években kénytelen elviselni, hogy Nyéki Gábor, a város legnagyobb földesurának, Kohári Istvánnak jóváhagyásával, ura érdekében hatalmaskodik e mezővárosban. A kisebb településekkel szembeni fellépés lehetősége még inkább fennállt. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt az okot sem, hogy járványos betegség elől menekültek. Igazolására hadd jegyezzük itt meg, hogy Kecskemét 1678—79. évi adólajstromának bevezető sora ez: ,,Dögh Halálkor való Lajstrom". E rövid forrás közzétételére azért is vállalkoztunk, hogy ezzel is ismét felhívjuk a figyelmet arra, a szakemberek előtt már régóta nem ismeretlen folyamatra, amit a hódoltság alatti migrációnak nevezhetünk. Ezt a társadalmi jelenséget sok esetben megfigyelhetjük, de sajnos az esetek döntő többségében csak egy-egy adat utal rá. Ezen szórványok összegyűjtése és elemzése viszont rendkívül idő- és munkaigényes lenne. Kecskemét, közismerten, a környező pusztuló falvak lakosainak menedékhelye volt a hódoltság egész ideje alatt. Azonban itt is jelentős volt a mozgás, a lélekszám változása. A városból elszökött jobbágyokról adózókról nem egy esetben külön feljegyzések készültek. A baranyaiak és somogyiak Kecskeméten történő megjelenésének évében, 1677-ben az adókönyvi bejegyzések alapján 16 adózásra kötelezett szökött el a városból, egy fő pedig Soltra költözött. Ha a város kb. ezer adófizetőjéhez képest ez a szám nem is nagy a folyamatos mozgást mindenképpen érzékelteti még az adózók körében is. A csaknem vagyontalanok között a mozgás érthetően lényegesen nagyobb lehetett. Márpedig e mezőváros lakosságának legalább fele zsellérekből, ridegekből és szolgákból tevődött össze. Régi vita témája, hogy milyen lehetett egy-egy megye, illetve országrész lakosainak nemzetiségi összetétele a hódoltság alatt, illetve a hódoltság előtt. A soknemzetiségű Baranya népességének alakulásáról lényegesen többet tudunk mint bármely más megyénkről. Vass Előd többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a török adóösszeírások tanúsága szerint a hódoltság első évtizedei után a jelentős