Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

tit. Négy hónap óta minket is gyötör, nem szűnik, hanem mindig jobban terjed. Mi mindketten a tűz közepette élünk, fáradságot nem sajnálva ott állunk a haldoklók ágya mellett, meghallgatjuk gyónásaikat, gondoskodunk az elhunytak temetéséről, abban az állandó rettegésben, hogy minket is elkaphat a tűz, hisz a lángok közepette élünk. Nagy szükségünk van az atyák és testvérek imáira. Még nem gyulladt ki ez a tűz, mikor idehaza már felcsapott megint egy nagy láng: Cserneky újból az ország felső részeibe utazott, részint, hogy a pestis elől meneküljön, másrészt, hogy szekérnyi hazugságot vigyen magával. Mindent elkövet, hogy nekünk ártson és hogy a prédikátorokat, akik azelőtt hozzánk húztak, magához csalogassa. A szerencsétlen ember nem jön rá, hogy a magyarok, akik ről azt hitte, hogy az ő pártján állnak, kígyónál-kutyánál jobban utálják és gyűlölik, s nem gondol arra, hogy míg másnak vermet ás, maga esik bele. Azt forgatja fejében, hogy néhány pátert Pécsre tud majd csalogatni. A bárányok farkasra vannak bízva. Eddig mindig sokat ígért, de keveset nyújtott. A jövőben még kevesebbet fog nyújtani. Bár sose jött volna erre a vidékre. Végezetül még ennyit: mostanában nagyon sokat szenvedünk a töröktől, bírságokat kell fizetnünk és sokat kell elviselnünk Krisztus nevéért. De ezt mind mosolyogva és játszva viselnők el, csak ne lennének rossz keresztények. Mert jobban lehet szót érteni a törökkel, mint rossz katolikusokkal. Tudom, miért mondom ezt. Ebben az esztendőben sok olyan ember bukkant fel, aki eddig sem eretnek, sem katolikus nem volt, csak valahogyan éldegélt. Azt hiszem nem kell külön írnom arlól, hogy milyen a lelki aratásunk ezen a vidéken. De napról-napra nagyobb lenne az aratás, ha Csernekyt, a béke megbontóját és az új naptár ellenségét eltávolítanák innét. A többiek az újat szeretnék követni. Magamat társammal és az összes keresztény testvérünkkel nt. Atya imáiba és szentmiséibe ajánlom. Kelt Pécsett, az Úr 1629. évében, február 2-án. Krisztusban szolgája: Vodopia Máté ARSI. Austr. 20. F. 234-235. (Latin eredetiből fordította Nyárádi Ádám.) (Sz. 100.) 1 Vidóczy Fábián szalántai plébános Rómába zarándokolt, s oda és vissza vállalta a levelek postázását. L. XXIV. levél. - Tugolin Jakab belgrádi jezsuita közvetítésével is küldtek leveleket Rómába. Mivel tartózkodási helye átmenetileg ismeretlen volt Vodopia előtt, nem tudott levelet küldeni a rendfőnöknek. :l Vodopia társa ekkor Péchy Bálint volt.