Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

Mesterség 1864/65 1865/66 1864/65 1865/66 neve 1. oszt. 1. oszt. 4. oszt. 4. oszt. Kovács 2—32 Mészáros 1 — 15 1 •véges — — 1 1 Cukrász — — 1 — Könyvkötő — — 2 1 Órás — — 1 1 Szabó — — 2 — Szitás — — 1 — Kesztyűs — — 1 1 Bábos — — 4 — Pincér — — 1 — Kárpitos — — 1 1 Pék — — 1 2 Szappanos — — 1 1 Székkészítő — — 1 1 Lánccsináló — — 1 — Csatos — — — 1 E táblázat is a kézműipar céhes jellegének mélyülő válságát mutatja. A kőművesinasok és a mészáros tanulók számának viszonylagos magassága mellett egyetlen mesterség tanoncai sem érték el a 10 főt. A mesterségek száma a 19. százai első felére mintegy 50%-ra zuhant vissza. A céhek viszont nem bomlottak fel még, hisz a mesterségeket egyesítő testületek nem csökkentették 30 alá a céhek számát Néhány szakma teljesen eltűnt a 30 év alatt. Itt elsősorban a tabakosokra és a takácsokra gondolunk. Viszont néhány új is megjelent, például a pincérek és a cukrászok. A nagyipar már hatalmas erővel szívta el a kézműipar mestereit és szakmai utánpótlását. Időközben problémák merültek fel Komáromy József gondnok tevékenysége körül. A városi tanács tagjai közül többen kifogásolták azt az összeget, amit a beiratás fejében a tanoncoktól beszedett. Komáromy igazolta ártatlanságát, sőt kifogásolta, hogy több éves működése óta egyetlen egyszer sem hívták meg az iskola ügyeivei foglalkozó tanácskozásokra.'" A vád hátterében a város zavaros anyagi viszonyai alltak. A vasárnapi ipartanoda költségeinek fedezésére, beleértve a tanszerek beszerzésére szükséges pénzt is, évi 600 forintot áldozott. Már 1864-ben felszólította a céheket, hogy pénzügyileg is támogassák az iskolát, hiszen inasaik ott tanulnak és az ott szerzett ismeretekből csupán ők húznak hasznot. A mészáros céh 15 forintot ajánlott föl, a kalaposok 3 forinttal járultak a költségekhez. A német vargák, a lakatosok, a bádogosok, a kovácsok, a szíjgyártók, a kőfaragók és a tímárok kijelentették, hogy a költségekhez a tanügyi választmány által kért formában hozzájárulni nem tudnak, de minden mester a díjak kifizetését magára vállalja. A fazekasok, a csizmadiák, a kötélgyártók, a tarisznyások, a szappanosok, a takácsok, az asztalosok, az aranyművesek, a magyar szabók, a gombkötők, a tabakosok, a nyereggyártók, a szűrszabók és a molnárok nyilatkozata szerint a költségekhez semmilyen formában nem tudnak hozzájárulni, mivel céheiknek nincs pénzük, és a mestereket a díjak térítésére nem tudják kényszeríteni. Az utóbbiak közül néhány nyilatkozata teljesen érthető, hiszen tanoncaik egyáltalán nem voltak, vagy ha létezlek is, azok száma 1—2 fő körül morgott.'

1 Az iskola felelőseinek véleménye szerint a vasárnapi ipartanoda eredeti célját egyáltalán nem érte el.

72 A tanítók fizetését 100 forintban állapították meg, az iskola gondnokának pedig havi 10 forint díjat utaltak ki.

73