Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához

diák is, akik a kiszabott városi adót sem tudták kifizetni, így számos kérelmet intéztek a tanácshoz, amelyekben városi adójuk felére csökkentését kérték.

33 Ezek a tények is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a céhek továbbra is igyekeztek kivonni inasaikat a vasárnapi ipartanoda és a „keresztény oktatás" alól. A városi tanács a tanácsnokokon keresztül igyekezett hathatós intézkedéseket hozni ennek az irányzatnak megakadályozása érdekében. A céhszabályzat 4. §-a értelmében ellenállás esetén mind az anyagi, mind az erkölcsi felelősséget a mesterekre hárították.

34 Hasonló intézkedéseket tettek a vasár- és ünnepnapokon való „keresztény tanításra" vonatkozóan is.

35 A négy osztályos vasárnapi ipartanodában 1856-tól már bizonyíthatóan 4 tanár működött, sőt csatlakozott hozzájuk egy hitelemző is. 80 pengő forintnyi fizetésüket még V. Ferdinánd hagyta jóvá. 1854-ben és 1857-ben a vasárnapi ipartanodákra vonatkozóan kihirdetett szabályok szerint a tanoncoktól az oktatásért úgynevezett tanpénzt követelni semmi szín alatt nem volt szabad, sőt az iskola elvégzését tanúsító bizonyítványt is ingyen kellett kiadni. A városi tanács azonban 1 forint 10 krajcár beiratási és 1 pengő bizonyítvány kiadási díjat rovott az inasokra.

30 A rendeletet csak szóban adták ki. Az összeget a tanulóknak minden év végén a városi pénztárba kellett lefizetniük, melynek megtörténtét a tanodái gondnok igazolta.

1

' 1859ben az ipartanoda teljes tanári karának felmondtak azzal, hogy eddigi díjazásuk megszűnik. Közölték velük, hogy állásuk fenntartása érdekében a továbbiakban elégedjenek meg a tanoncok által befizetett összeg reájuk eső részével.

38 Az 1859. december 20-án kelt ipartörvény alapján a céhek számára új alapszabályt készítettek. Ez részletesen foglalkozik a tanonckérdéssel, valamint az oktatással is.

39 A megszigorított tanulási szabályok jegyében 1859-ben az ipartanodába 363 tanoncot Írattak be/'

0 Várady Ferenc Baranya történeti monográfiájában közölt adatok szerint 1863-ban csak 160 tanonc kezdte meg az iskolát. Ez a szám nyilván téves, hiszen négy év alatt aligha csökkent a felére az iparos tanulók létszáma.

41 1860-ban a pécsi vasárnapi ipartanoda igazgatói tisztét Szauter Antal kapta meg/'

2 1870-ben a főreáltanoda igazgatójává nevezték ki/'

3 Az oktatást és a nevelést nemcsak a gyakorlatból ismerte jól. Hivatalos tanulmányútján Bécsben figyelhette a tanítóképzők tanítási módszereit.

44 Szauter Antal nagy energiával vetette magát munkába. Meggyőződése volt, hogy kiránthatja az iparoktatás kátyúba ragadt szekerét, természetesen maga is radikális módszerekkel gondolta megvalósítani terveit. Több alkalommal intézett kérvényeket, javaslatokat a városi tanácshoz, amely láthatóan elismerte szakmai tudását, s hozzáértését. Szauter Antal nem vonta kétségbe azt az áldozatkészséget, mit a város a tanoncoktatás iránt eddig is nyilvánított, de a vasárnapi ipartanodába járó tanulók minél jobb előmenetelét szem előtt tartva beterjesztette a tanácsnak iskolája új szabályzatát.'" Kérte az illetékeseket, hogy a szabályokat erősítsék meg és annyi példányban sokszorosítsák, amennyi mester és iparos tanonc van a városban/'

6 A szabályzat szerint minden tanonc bejelentette magát a céhfőnöknél, aki ezt a céhbiztos tudomására hozta. A tanév megnyitása előtt a céhfőnök összeírta a testületben dolgozó összes tanoncot a következő szempontok szerint: neve, születési helye és ideje, szülei, mikor vették fel a céh tagjai sorába, mennyi időre, kinél szolgál, hol tanul. Az adatokat a céhbiztos juttatta el a „pécsvárosi tanintézetek igazgatóságának". Az inas a tanárnál iratkozott be az iskolába, tanpénzként 1 forint 50 krajcárt fizetett és el kellett magát látnia a szükséges könyvekkel és tanszerekkel. Az oktatás minden vasárnap délelőtt 3/4 10 órakor kezdődött, ahol az inasoknak fegyel-