Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Erdődi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához
Az 1840-es években az inasok iskolai oktatása már három módon folyt. A rajziskola tovább működött. Győr kerületi iskolák királyi főigazgatója elrendelte az intézménynek az úgynevezett próbarajzokból „célszerűbb" példányok beszerzéséi, ugyanis az iskolában az 1845-ben készülteket „felsőbb helyen" nem tartották alkalmasnak a tanulók kellő előmenetelének segítésére.:> Deáky Zsigmond, az előbb említett főigazgató szerint, „a rajziskoláknak feladata lévén az ipart és művészséget előmozdítani, és ez által a nemzet jobb létét eszközölni; leginkább a városok érdekében fekszik kebelökben létező illyes oskolákat ápolni és elősegíteni". 20 A másik forma a vasárnap délutánonkénti keresztény oktatás. A város tanácsának ülése végzést hozott, hogy a céhek inasaikat csoportosan kötelesek templomba kísérni, ahol legalább két mesternek kellett a rendre ügyelnie. 2 ' A harmadik rendszer a kézműves inasok részére felállított Vasárnapi Tanoda. Itt az oktatás vasárnap délelőtt folyt két tanár vezetésével. Járandóságuk megállapítása körül ugyan vita keletkezett, de a tanács végülis 80 pengő forintban állapította meg fejenként. A tanodát, mely később eredményesen működött, egy utalás szerint 1846. november 1-én állították fel. 28 Az iskola igazgatója Kunszt Tamás lett. Munkája azonban nem volt könnyű. A céhek, ahol csak lehetett ellenezték az inasok iskolai kötelezettségével járó feladatok elvégzését, pedig azt helytartótanácsi rendelet is szabályozta, sőt az iskola által kiállított bizonyítvány nélkül a tanoncok fel sem szabadulhattak. Több céb ennek ellenére eszközölte felszabadításukat, így ezt látva egyre több testület kezdte járni a könnyebbik utat. 29 Az 1847. október 10-én beindult tanévnél már a kezdetekben zökkenők mutatkoztak. Győr Kerületi Iskolák Királyi Főigazgatója a Helytartótanács rendeletére hivatkozva utasította Kunszt Tamást a negyedik és ötödik osztály felállítására még folyó tanévben. Az igazgató véleménye szerint az utasítás végrehajtása szinte teljesen lehetetlen, mert az ötödik osztály tanterme nem készült el, sőt azoknak az ifjaknak, kiknek ezen évfolyamokban kellene folytatniuk tanulmányaikat, már más „életpályára" tértek át. Pécs város Tanácsa minden áron keresztül kívánta vinni az utasítás végrehajtását, ezért az ötödik osztály tanterméül a rajzmester lakását jelölte ki. 30 Későbbi adatok azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a vasárnapi ipartanoda két osztállyal indult, majd négyosztályossá fejlesztették, az öt osztály felállítására irányuló törekvések elbuktak. 31 Az 1848/49-es szabadságharc azonban rövid ideig más funkciót adott a pécsi tanodák, így a vasárnapi ipartanoda épületének is. Szemere Bertalan belügyminiszter a Pécsett állomásozó nemzetőrséget helyeztette el az intézményekben. 32 1848 nagyobb horderejű kérdésekben is szerepet játszott a kézműipar életében. A céhrendszer további bomlása meggyorsult. A 19. század elején számos gyárszabadalom született, majd az 1840-ből ismert 17. törvénycikk is ezt a folyamatot siettette. 1848 forradalmi kormánya a céheket még nem tudta megszüntetni, de a június 9-én kiadott céhszabály-módosító rendelet 76. §-a már lehetővé tette, hogy bárki, bárhol, segédek nélkül is szabadon dolgozhasson. Ezzel a tőkés fejlődés számos magyarországi akadályát kívánták megszüntetni. Pécsett a 19. század 30-as éveitől a céhek mellett egymás után alakultak tőkés jellegű ipari üzemek. Pl.: gépgyár, cukorgyár, kalapgyár, papírgyár, furnírgyár stb. Több céhben 1848 után erősen megromlott a mesterek és a legények közötti viszony, már nemcsak egyes céhen kívüli mesterek kontárkodtak, hanem a legények is. Megemlítjük az ácscéhben a mesterek és a legények közötti ellentétet, a legények nem voltak hajlandók mestereikkel dolgozni, kontárkodtak, hasonlóképpen álltak ellen a csizmadialegények is. Nyomasztónak érezték a remekelésre vonatkozó szabályokat, ügyüknek már csak a városi tanács tudott véget vetni. Több céh erősen elszegényedett, [gy a csizma5 B. Helytörténetirás 1980 65
