Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Krisztián Béla—Timár György: Adatok a magyar—szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György)

,,És a régiek eme bizonyságaival kétségtelenné válik, hogy a markomannok nem a szklávus, hanem a germán népből valók voltaik." A fejezet harmadik pontjában így folytatja gondolatsorát Szalágyi: „Mások pedig úgy vélik, hogy a szklávusok elei azok a népek voltak, akiket a régiek szarmatáknak vagy szauromatáknak neveznek ..." és Cezáreai Procopius alapján állítja, hogy a szarmaták a gót vagy géta nemzethez tartoztak. Ezután még visszautasítja azok véleményét, akik más régi, pannóniai népekben keresik a „szklávusok" eleit. Majd így fejezi be e bekezdést: „Egyébként azt valljuk, hogy jóllehet a szklávusok neve — ahogyan ezt ők maguk állítják — a szklávus slava szó alapján annyit jelent, mint dicsőség, mégis a rómaiak és a görögök előtt biztosan dicsőség nélküliek vagy inkább ismeretlenek voltak, és csak később, Szvatopluk király idejében emelkedtek elég nagy hírnévre." Szalágyi első két könyvével — ezen nincs miért csodálkoznunk — igen hamar magára vonta a szlovákok barokkos nemzeti érzésén nevelődött és azt formáló (papi) éitelmiségi réteg ellenszenvét. Leggyorsabban Papanek György reagált 1780-ban megjelentetett könyvével, a „De regno, regibusque slavorum . . ."-mai. Papanek György

59 1738. április 1-én született ugyancsak a pozsonymegyei Kuklón (Kuklov), ugyanúgy, mint rokona, a jezsuita Papanek Márton.

60 Szülei német szóra a morvaországi Mikulovba küldték, és az ottani gimnáziumba Íratták be. Tanulmányait Budán és Egerben folytatta, végül a teológiát Pécsett végezte el. 1763-1767 káplán volt, előbb Tolnán és Bolyban. Majd plébános Vörösmarton 1767-1772, 1772-től halalóig, 1802. április 11-ig plébános volt Olaszon. Olaszi plébános korában két könyvet írt. Jó érzékkel választott témái révén Papanek mindkettővel kiérdemelte az utókor elismerését: mind Baranyával foglalkozó, mind pedig a szlovák történetet bemutató könyve a maga nemében úttörő alkotás, és számos, ma már túlhaladott nézetet valló, és apró-cseprő, mosolytkeltő, de ugyanakkor a kor szellemét sok szempontból híven tükröző megállapítása ellenére azon túl is igen jelentős alkotás, hogy mint ilyen, a sorban valóban legelső mindkettő. A „Geografica Descriptio Comitatus Baranyensis . . . et... Urbis Quinque-Ecclesiensis"-ben

61 a megye és Pécs gazdaságát, földrajzát, rövid történelmét írja le Papanek. A baranyai kutatástörténet benne tiszteli a megye első monográfiájának megíróját. Ugyanakkor Papanek szlovák története méltánytalanul kifejlődött Pécs és Baranya kultúrtörténelmével illetve művelődéstörténelmével foglalkozó irodalomból. A szlovák irodalomtörténet viszont Papaneket tekinti az első szlovák történésznek.

62 Papanek szlovák történetének egész címlapját kitöltő barokkos zengésű címe magyar fordításban a következő: ..Papanek Györgynek, olaszi plébánosnak, a Pécsi Egyházmegye papjának műve a szlovákok országáról és királyairól, valamint a szlovák nemzet egykori és jelenlegi, polgári és egyházi állapotáról, Krisztus 1730-ik évében, a felsőbbségek engedélyével." A könyv „Prooemium"-a (előszó) szerint Papaneknek egyedül az a célja, „hogy a mélyen rejtőző igazság végre napfényre kerüljön."

63 „Ne csodálkozz tehát kegyes olvasó - írja Papanek — mi hevített fel engem a szlovákok korai időszakának cselekedeteit a nagyközönség számára közzétenni: és felismered, hogy ami engem erre késztet, az a történelmi igazság szeretete, és ellenszenvem azokkal a mendemondákkal szemben, melyeket az igazmondás álarcával leplezve terjesztenek és írnak a szlovákokról." A naaionalizmus vádját eleve kikerülendő írja, hogy művévé! nem kívánt a szlovák népnek kedvezni, „annál inkább, mivel hazámnak különbségtétel nélkül vagyok szerelmese - írja Papanek — ugyanis hazám nem ott van, ahol születtem, hanem ahol (lelki)pásztor vagyok. Nem tagadom, születésemre nézve szlovák vagyok, de tudd meg, neveltetésre nézve német, nemességem szerint ma28 B. Helytörténetírás 1980