Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

>J,J Az adatokat a Baranya megyei Levéltár 105. Baranya Vármegye Számvevőszékének iratai b) Községi számadás csomóból vettem. m Friedjung, Heinrich, Österreich von 1848 bis 1860. Stuttgart und Berlin, 1908. I. kötet 432. p. 101 Vesd össze: Zsoldos Ignácz, A szolgabírói hivatal — Közrendtartási rész. Pápa, 1842. 140. p. J02 A kurrensek tömegkommunikációs szerepéről lásd Hajdú Lajos, II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében. Tanulmányok Tolna megye történekéből. V. 1974. 235-238. p. m OL. D 68. Augusz Antal tolnai ker. főbiztos iratai: 1566, 1578 és 1834/1850. sz. illetve 2563/1851. Mfj. m Pl. 408/1849. és 2020/1851. Mfj. 105 118/1849. Mfj. m 2020/1851. Mfj. 107 471/1849. Mfj. 108 176/1850. Mfj. 10<J Tolnában a kömlődi plébánost inzultálták és vitték el pénzét a honvédek, Somogyban Somogyszob és Drávaszentmárton plébánosát zárták be császárhűségük miatt. (OL. D 68. Augusz Antal tolnai ker. főbiztos iratai: 47/1850. és 526/1850. sz.) 110 Németbóly plébánosával később is van még baja a megyének. A falu és a plébános közötti viszály kivizsgálása kapcsán a főbíró bejelenti, hogy a hívek azért gyűlölik a papot, mert állítólag közvetlen a szülés után megölte a scját — szakácsnőjétől született — gyermekét, Ezt a meggyőződéssé vált hiedelmet megerősíti ,,hogy plébános úr a vád folytán 3 hónapi fogsággal büntettetett is". A főbíró ennek ellenére a pap mellett foglal állást és karhatalmat csak csak azért nem alkalmaz, mert ,,a néphangulat politikai tekintetben legkevésbbé sem aggasztó". 7122/1850. Mfj. I, 1 OL. D 68. Aug usz Antal tolnai ker. főbiztos iratai 232/1849. és 526/1850. sz. Augusz a sérelmet okozók neveit is tartalmazó jegyzéket 1850. febr. 10-én Geringernek küldi meg. 112 1234/1850. és 2577/1851. Mfj. 455/1849. Mfj. - OL. D 68. Augusz Antal tolnai ker. főbiztos iratai: 239/1849., 235., 1646. és 1963/1850. számok. — Valószínű, hogy a Varga községbeli Schönt Cseh Ede vette rá a kémkedésre. Schön — az iratokból is kitűnően — szegény, akit Cseri Ede, mint Varga község földesura presszionált. Megjegyzem, hogy ritka kivételnek számít ez a kémkedési eset, hiszen közismert, hogy a zsidóság szinte egységesen a szabadságharc mellett állt ki.. (Haynau ezért külön hadisarcot is vetett ki a magyar zsidóságra.) J1

'' 303/1849. és 1982/1850. Mfj. ur

> Pesti Napló 1850. máj. 28-i közlése. II, 1 Iratok III. 339. sz. irat. n

' A parasztvármegye a jobbágyok önvédelmi szervezete a török hódoltság idején. A hódoltság útján újra megszervezett nemesi megye rövid idő alatt visszaszorítja, majd megszünteti. (A parasztvármegyére vonatkozóan lásd Szakoly Ferenc, Parasztvármegyék a XVII. és a XVIII. században. Bp., 1969. c. müvét) — Czinderynek a somogyi hadnagyi intézmény felújítására vonatkozó javaslata nem egyedüli és valószínű nem is eredeti. Megelőzi őt ugyanis Zsoldos Ignácz, aki már 1842-ben ,,a nemzetőrség magvá"-t látja a Somogy vármegyei „példátlan példá"-ban, Zsoldos ugyanis azt írja, hogy tudomása szerint egyedül csak ebben a megyében szokás, hogy minden helységben pár kiválasztott ember, úgynevezett kerülő van. Ezeket fegyverrel látják el, ügyelnek a helyi közbiztonságra, kísérik egyik faluból a másikba a kitoloncoltakat, szükség esetén részt vesznek a bűnözők üldözésében, (talán) a currenseket is ők hordják és mindezért csak az adó fizetése alól vannak felmentve. Zsoldos nem javasolja határozottan a többi megyének ezen szervezet rendszeresítését, de mintegy jámbor óhajként azt írja: volna ez mindenütt, kevesebb pandúrt kellene a szegénységnek néha hiában is — fizetni". (Zsoldos i. m. 141. I. második jegyzet.) Czindery László (mint a közigazgatásban dolgozó) ismerte Zsoldosnak ezt a munkáját és így az ötletet innen vehette. Czindery László azonban beállítottságánál fogva már nem nemzetőrséggé kívánja fejleszteni, hanem osztrák érdekeket szolgáló, saját sorstársát elnyomó közeggé. 118 Iratok III. 465. sz. irat. Jl9 Lásd Wrede, Alphons Freiherrn von: Geschichte der k. und k. Wehrmacht, Wien, 1903. V. kötet, 603-604. p. 120 Iratok III. 500. sz. irat. 121 62/1850. Mfj. J

22 1 41/1850. Mfj.