Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

BARANYA MEGYE KÖZIGAZGATÁSA A NEOABSZOLUTIZMUS IDEJÉN (I.) SZITA JÁNOS Bevezetés A tanulmány célja, hogy bemutassa Baranya megye közigazgatásának változásait a szabadságharc bukásától 1854-ig. A feladat eléggé népszerűtlen és számos buktatót is rejt magában. Népszerűtlen, mert ebben az időben idegen jogot, idegen közigazgatási szervezetet erőszakolnak rá Magyarországra, s mindezt idegen érdekekért. A feladat népszerűtlenségét jelzi az is, hogy az utóbbi évszázadok magyar történelmének nincs még egy ennyire mellőzött időszaka, mint éppen a 18 esztendős neoabszolutizmus első évtizede, azaz a Bach-korszak ideje. Ennek az évtizednek közigazgatását idegen és nyomtalanul eltűnt átmeneti képződménynek tekintette a nemzet és velük együtt a közjogászok is. A kor történetével (és közigazgatás-történetével) való beható foglalkozástól pedig Visszatartotta a történészeket és a közjogászokat Ferenc József hosszú uralkodása alatt az iránta megnyilvánuló túlzott tapintat. A buktatók főleg abban jelentkeznek, hogy nehéz erről az időszakról pártatlanul beszélni. Hajlamosak vagyunk a Bach-rendszert általánosan és teljes egészében elmarasztalni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenben az osztrák összbirodalmi érdek megnyilvánulását lássuk és elítéljük, ugyanakkor minden ezzel szembenálló törekvést — elfogultan — a valóságosnál kedvezőbben értékeljünk. Baranya megye ebben a korszakban szerves része az egységesnek nyilvánított osztrák császárságnak — ahogy abban az időben mondták, az összbirodalomnak (Gesamtmonarchie). Ezért szükségesnek látszik, hogy felvázoljuk majd az osztrák császárság nálunk alig ismert közigazgatási berendezkedését, hogy Baranya közigazgatása beilleszthető legyen az egész birodalom közigazgatásába. Helyes talán már most pár szót szólni a kitűzött korszakhatárokról is. 1849-ben kezdődik meg a magyar közigazgatás felszámolása és 1854-ben éri el az osztrák kormányzat, hogy Magyarország közigazgatása nagyban-egészben megegyezik a birodalom többi koronatartományáéval. Elengedhetetlen azonban, hogy egyes részterületeken, egyes intézmények tárgyalása kapcsán vissza ne tekintsünk, történelmi távlatot ne adjunk. Ahhoz, hogy a forradalmi Magyarországot az egységes államszervezetbe bele tudják olvasztani, legelső feladat volt az ország „pacifizálása", azaz a magyar rebellió résztvevőinek megbüntetése, a forradalom tárgyi emlékeinek megsemmisítése, továbbá, oly erős elnyomás megvalósítása, amely visszatartja a magyarságot az osztrák rendezések elleni tiltakozástól. A dolgozat most közzétett részében csak ezt tárgyaljuk és a második rész foglalkozik majd az új közigazgatási szervezet kiépítésével és tevékenységével.