Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

Ez egy cselédcsalád egész évi összes javadalmazása. Ehhez hozzászámíthatjuk a 10-20 kg között mozgó sójárandóságot (1939. évi áron 0,42 P/kg), így még hozzáadhatunk 4-8 P-t. Egy átlagos cselédcsaládnak (4—5 főnek) kell egy esztendőn át ,.teljes megélhetésiben" élni ebből a jövedelemből. A községi jegyzők felháborodással írtak jelentéseikben a cselédség életéről. ,,A helyszíni adatgyűjtés során kétségtelen megállapítást nyert az, hogy a cselédkonvenció kevés, és a cseléd és családja abból emberi módon nem élhet. . . Kevés a konvencióföld, burgonyát, babot és egyéb főzelék- és zöldségfélét nem képes a cseléd magának termelni, és így különösen a kiskorú gyermekek tisztán kenyéren élnek, tej és zöldfőzelékek hiányában."

42 Erről írja Montenuovo herceg a Károlyi-féle anyag adatgyűjtése kapcsán, hogy ,, a cselédek havi keresete 70 P és állattartási lehetőség." Ez a legjobb viszonyok mellett sem több a valóságban 30-40 P-nél, de ebbe már beleszámíthatjuk az orvosi költséget (évi 12 P), gyógyszerköltséget (évi 12 P), balesetbiztosítást (évi 1,44 P), bizonyos fuvarok (orvoshoz stb.) (évi 10 P). Ezek havi megoszlásban nem jelentettek az uradalomnak 3 P-nél nagyobb kiadást/'

3 Felmerülhet a kérdés, hogy a tehéntartásból, disznótartásból, baromfi nevelésből vajon mennyi jövedelem-növelő haszna származhatott a cselédségnek. Sommás kategóriákat megfogalmazni mindenképpen kockázatos dolog. Az bizonyos, hogy ha volt tehene, akkor fennállt a kétévenkénti borjú eladás lehetősége, de ez egyáltalán nem tekinthető általánosnak.

44 Akinek volt tehene, a napi 4-5 liter átlagos tejhozam tejeladás, vagy feldolgozott tejtermék — túró, tejföl, vaj — értékesítés révén valóban kiegészíthette jövedelmét, de ez a földrajzi helyzetüktől is függött. Az uradalmak nem éppen a piacok közelében voltak. Sőt. Származhatott némi bevétel a koca szaporulatából, meg a baromfi tartásából is. Azt azonban semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eladásra számba jöhető állatok és termékek égetően szükségesek voltak a cseléd családok élelmezésében is. Egy másik szempont: a plusz jövedelem a család ruházati ellátását aligha fedezhette, ezt minden bizonnyal ki kellett egészíteni a termény javadalomból, ami viszont a mindennapi megélhetés fedezete volt. „A cselédek minden néven nevezhető évi járandósága, vagyis a búzán, rozson, árpán, tűzifán kívül még az uradalomtól kapott lakást is számításba véve pénzben körülbelül 350-400 pengőt ér. Ennyit kapnának érte, ha el akarnák adni. Egy öttagú bérescsalád minden tagjára tehát az évi jövedelemből az 1930-as esztendőkben is naponként átlag 25 fillér jutott. Az élelmezésen, fűtésen, világításon kívül ebből elégítik ki ruházati szükségleteiket..."

45 A földbirtokosoknak egy cselédcsalád kenyéren tartásához jószerével egy, másfél hold termése elegendő volt

41

', s még egy hold terméséből a készpénz és egyéb kiadások fedezhetők voltak. Ilyenformán egy olyan birtokon, mint a Montenuovo uradalom a 264 mezőgazdasági cseléd költségei 822 kh-on megtérültek, de megműveltek 6240 kh-at. Igaz, rajtuk kívül foglalkoztattak még időszakos munkásokat is. A „teljes megélhetés" fontos eleme a cselédek lakása is. Az uradalmak cselédsége még a legnagyobb jóhiszeműség mellett is jó, ha 44 %-ban lakott „kifogástalan", azaz szoba-konyhás vertpadlós (agyagpadlós) cselédlakásban.

47 Nem volt ritka Tolna megyében, hogy „Négy szoba ajtaja nyílott a konyhára. Középen állt a sárból vert, . . . tűzhely. Tüzet ki-ki a tetejére rakott. A széles kéményből, amelynek arasznyi korommal fedett csillogó falai közt, bevert az eső, láncok lógtak, ezekre akasztották a kondorokat a szabad tűz fölé. A lábosok alá két tégla közé gyújtottak lángot. . . . Edényt vagy élelmet a konyhában senki sem tartott, azt még