Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

ceg egyenesen kimondja, hogy a fő céljuk: ,,. . . a magyar nemzeti gondolat ellenségeinek távoltartása a földbirtoktól".

8 Sőt hozzáteszi: ,,Helyreállítandó az 1920 előtti jogállapot".

9 Az OMGE csak egyik fóruma a hivatalos agrárpolitika elleni szervezkedésnek. Az állami és társadalmi élet minden területén jelenlévő nagybirtokosság minden erejét és tekintélyét latba veti hatalmuk alapjának, a nagybirtoknak a megóvása érdekében. Közülük is talán a legvehemensebb, mindenesetre egyik legreakciósabbb nagybirtokos-politikus gróf Károlyi Gyula volt,

10 aki a miniszterelnöksége utáni években, a hivatalos politika erőteljes jobbrafordulása idejétől kezdve egész a felszabadulásig harcol a nagybirtokpolitika érintetlenségéért. Az OMGE-ben személyesen és levelek százaival igyekszik maga köré tömöríteni az azonos érdekeltségű és gondolkodású embereket. A nagybirtokosokhoz intézett levelében azt írja, hogy ,,. . . az utóbbi időben sorozatosan megindult egy részint rosszhiszemű, részint tudatlan sajtómozgalom a nagybirtok ellen. A tendenciája az, hogy bevigyék a köztudatba azt, hogy minden agrárbajnak és az egykének is az oka az, hogy nagybirtokok léteznek. Ezek megszüntetése, illetve felosztása kis paraszti birtokokra minden bajt megszüntetne és sokkal több ember megélhetését biztosítaná. Nagyon szükséges, hogy ezen teljesen téves és tendenciózus beállítás ne menjen át a köztudatba, és az illetékes körök ne szoríttassanak ezáital oly intézkedések megtételére, melynek végtelen káros következményei lennének."

11 Ezzel kezdetét veszi egy „felvilágosító és ellensúlyozó mozgalom",

12 melynek során közel másfél száz nagybirtokos mindent elkövet, hogy az általuk tendenciózusan csoportosított, összegyűjtött adatokkal fellépjenek a nagybirtokrendszer védelmében. Ez a reakciós birtokpolitikai mozgalom szándékosan kapcsolja össze az agrárproletariátus jogos földkövetelését az egyke kérdéssel. „Némelyek még az egyke ellenszerét is a nagybirtok felosztásában vélik feltalálni, holott az egyke sohasem a gazdasági cselédek és munkások között fordul elő, hanem a telkes gazdák között . . . egy erőltetett parcellázás az agrárlakosság egy igen nagy részét megfosztaná megélhetési lehetőségétől, s a legsúlyosabb szociális és politikai bajok előidézője lehet. A válság idején jelentkező munkanélküliség, nyomor már korántsem aggasztja annyira a nagybirtokosokat, mint a parcellázástól való aggodalom, pedig magánosok és szervezetek beadványok tömegével árasztják el a hivatalos politikai vezetést. ,,A munkanélküliség oly nagy az országban, de a foglalkoztatott mezőgazdasági munkásokat is oly alacsony munkabérekkel lehet megfizetni, hogy a nyomor az országban napról napra elviselhetetlenebbé válik."

1

'' A megélhetés nélküli agrárszegénység közvetítésér"; fordul a papjához, vagy szervezetileg próbál szembeszállni az intézőségekkel, esetleg mindkettőt teszi egyszerre. Ez utóbbi történt az ozoraiakkal is, akik érdekében valóban tett lépéseket a plébánosuk, de mivel a kétségbeesett parasztok elkövették azt a megbocsáthatatlan vétséget, hogy választott küldöttséget merészeltek meneszteni a fürgedi gazdatiszthez, kútba esett a próbálkozásuk. A herceg csak községi főjegyzői és plébánosi felelősségvállalás mellett enged néhány ozorait aratómunkásként alkalmazni, de előbb a hatóságokkal — nyilván a csendőrséggel — is tárgyal.

1

'' Ennek ellenére nem átallják leírni azt, hogy „a szomszéd községekből nem kapunk elegendő napszámost". A birtokaikat féltő nagybirtokosok pedig Károlyi Gyula vezetésével agitálnak és érvelnek. Közgazdasági számításokat készítenek és következtetéseket vonnak le, melyekkel mindenképpen nyomást akarnak gyakorolni a kormányzatra, mivel úgy vélik, hogy ,,. . .ezen adatok a birtokpolitikai tervezetek készítésénél figyelmen kívül nem hagyhatók".

16