Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNY BARANYA MEGYE ÚJKORI KÖZIGAZGATÁSI TÖRTÉNETÉHEZ - Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején I. rész

abban több mint száz tanulót tanítottak az I—VI. osztályban. Nem lehet célunk itt sem a részletes fejtegetés, arra mindenesetre rá kell mutatnunk, hogy az állami és tanácsi szervek támogatásán kívül a mezőgazdasági nagyüzemek számtalan községben és nagyon sokféle módon segítik a közoktatási és kulturális intézményeket. Körzeti iskolák vannak, külön tanítják - a negyven évvel ezelőttihez viszonyítva ugyancsak megnövekedett pedagóguslétszámmal - az alsó és felső tagozatos tanulókat. Napközi otthonok, általános iskolai kollégiumok, külön autóbuszjáratok segítik a közoktatási feladatok megvalósulását. A szociográfiai felmérés idején az úgynevezett nyári napközi otthonok is ritkaságszámba mentek, ma számtalan községben óvoda van. A kulturális élet területén végbement változások közül a kultúrotthonokat (művelődési házakat), az azokban folyó szakköri foglalkozásokat, tánc-, ének-, zenekari csoportok megyei, országos, sőt nem egyes esetben azon túli szereplését, az ismeretterjesztő előadásokat említjük meg. Természetesen szólnunk kell a könyvtárakról, a televízió, rádió, sajtótermékek kultúrát terjesztő szerepéről. Ismerjük a szocialista brigádok kulturális vonatkozású vállalásait is. Hányszor találkozunk községekből érkezett, színházat, moziit, kiállításokat látogató csoportokkal! Ezzel összefüggésben ismételten rámutatunk a mezőgazdasági nagyüzemek patronáló tevékenységére, amely iskolák, óvodák, művelődési otthonok, egészségügyi és szociális intézmények építésében, felszerelésében, fenntartásában nyilvánul meg. A mezőgazdasági nagyüzemi dolgozók országjáró kirándulásaihoz, a kulturális intézmények látogatásához az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek társas gépkocsit bocsátanak rendelkezésre. Véleményünk szerint mindez elválaszthatatlan a földbirtokviszonyokban napjainkig bekövetkezett változásoktól. Végül: az 1938-ban készült szociográfiai felmérésben a legtöbb községben jelentkező probléma volt a bekötőút hiánya. Az őszi esős időszaktól tavaszig csak nehezen lehetett megközelíteni ezeket a községeket. Ma már a megye csaknem valamennyi községe be kötő úttal rendelkezik; a Volán 1500 autóbuszjárata hálózza be a községeket, amelyek között alig található olyan, amely nincs bekötve ebbe a hálózatba. Nem szorul bizonyításra, mit jelentett és jelent ez a megye községeiben élő lakosság gazdasági és kulturális életének fejlődésében. Gondoljunk arra, hogy a társadalmi és gazdasági átalakulással, a kulturális igények megnövekedésével teljesen eltűnt, megváltozott a munkánkban említett negyven évvel ezelőtti helyzet. Tegyünk még egy összehasonlítást az akkor élt falusi lakosság életmódja és a ma élőké között. Az is társadalmi valóság volt, a jelenlegi is az. Ahogyan eltűntek a mezőgazdasági munkások, zsellérek, törpe- és kisbirtokosok, uradalmi cselédek községeink társadalmából, úgy tárulnak ma elénk a megváltozott élet kifejezői, az új, vagy átalakított falusi családi házak, üdülők, garázsok sorai. És ki tudná megmondani, hányan hordják piacra terményeiket, termékeiket saját személygépkocsin azok, akiknek a szülei (vagy ők maguk) annak idején arra sem gondolhattak, hogy összeházasodjanak a magasabb birtokkategóriába (a módosabbak kategóriájába) tartozók gyermekeivel! És hányan vannak közöttük - utódaik között —, akik a politikai, társadalmi, gazdasági életben, az államigazgatásban vagy egyéb területen irányító szerepet töltenek be? Sokan vezetik, irányítják közülük azokat a községeket, azokat a szocialista nagygazdaságokat, ezek egyes telepeit, üzemeit, ahol egykor a társadalom perifériáján helyezkedtek el. Ennyiben kívántuk összefoglalni - a teljesség igénye nélkül - a földbirtokmegoszlásban és a mezőgazdasági munkások helyzetében negyven év alat bekövetkezett változásokat, valamint ennek az átalakulásnak a falusi lakosság társadalmi, gazdasági és kulturális életére gyakorolt hatását.