Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: Agrárvonatkozású ábrázolások Baranya megye községeinek pecsétjein

sági pecsété czimeréül, míg Beregszász valószínűen szintén e században kapta az oroszlánt czimeréül. Nagyberegváros a XV. század elején kaphatta a bika főt, mely Zsigmond idején divatozott. Bene község pecsétje 1551-ből való: ,,Sigillum oppidi Bhene 1551"; a Kígyósé 1610-ből, a Hetéé 1689-ből, a Fejércse és Csarodaé 1718-ból sat., miből az tűnik ki, hogy nálunk már a XVI-XVII. századokban valónak a falusi községek saját pecsétekkel ellátva, még a kizárólag jobbágyokból álló felvidéki orosz tájakon is. A XVIII. században használt ily pecsétek, melyeken a helység jellegére czélzó tárgy vala vésve, többnyire latin s csak nagy ritkán viseltek magyar felírást; s példát éppen nem tudok arra, hogy megyénkben, hol túlnyomó számmal vannak az orosz községek és lakosok, valaha csak egy község is használt volna orosz felírást. E korabeli pecsétek felírása rendszeresen ilyen volt: „ .. .Possessio N . .." vagy ,,Sigillum N." E tekintetben új lendületet eredményezett az 1844. II. t. cz., mely minden hatósági és közügyekre nézve a magyar nyelv használatát megállapítván : ennek folytán csak hamar, sőt még azon évben megyénk minden községe kivétel nélkül egyöntetű 3 1/3 cm. kör alakú pecsétet metszetett, oly módon, hogy annak közepét az ön választotta czimer foglaló el, míg körben e szavak vésettek: „N. helységének pecsétje. 1844." Ezekkel élnek mai napig a községek, azok kivételével, melyekben vagy időközben elveszett a pecsétnyomó vagy a község másba olvadt. Német feliratú pecsét csupán öt van megyénkben, u. m. Várpalánka, B. Rosztoka, Kelemenfalva, Dubi és Szinyák telepítvények, községeké ; Zimbrilova községnek pedig ily latin pecsétje van: ,,Sigillom Zemrbelova"; valamint Darócz helységnek 1785-ből, Hetének 1689-től stb. Mint fönebb érintem, minden község választván magának a táj jellegzésére szolgáló tárgyat, innen a czimerek is igen különbözők és sajátlagosak. Leginkább a természet és gazdaság köréből vették fel a jelző tárgyakat, akkép, hogy 281 helység közül 50-nél több alkalmazott pecsétjére gazdasági jelvényeket, 36 gyümölcs- és más lombfát; 23 halat, 10 sertést s így tovább. Némelyek a határukat pusztító vadakat, medvét s tarkasokat, mások őzeket, szarvasokat s házi állatokat választottak; némelyek ezekkel meg nem elégedvén, még a napot és csillagokat is alkalmazták díszítésül. Néhol a kutya kíséri gazdáját, midőn a lován megy vagy fát vág; másutt a gazdasszony gombát szed kosarába vagy szénát gyűjt . . . Feltűnő, hogy jóllehet a ruthén alakú görög ikatholikusok kiváló ragaszkodással viseltetnek a szentek iránt, mint azt a templomaik ikonosztái mutatják, mégis czimerül csupán Iglincz és Homok választanak szenteket; úgy Várpalánka r. kath. község is, mely temploma védszentjét Zsófiát metszeté pecsétjére ; míg a kereszt csak egy helyen alkalmaztatott. A csernekhegyi g. k. monostor birtokához tartozott Bubuliska község meg éppen a hitregéből merített tárgyat: Bachust vésetvén pecsétjére, ki öblös hordón ül s jobbjában poharat tart. Mezővári pedig 1659-ben — tehát a lengyeldúlás után két évvel, I. Leopold király arczképét alkalmazta czimerül. Az egyes czimereket tekintetbe véve, a községek közül alkalmazott 21 község különféle gazdasági szereket, úgy mint keresztbe tett kaszát és gereblyét, vagy csépeket, szántó vasakat és csoroszlát: - fejszét és fürészt alkalmazott 4, bárdot 1, hordót 1, kereket 1, kalászt 2, kévét 1 stb. Fejszével foglalkozó pór van 8, kaszás és arató 9, szántó 1, vasvillás 1, kapás 1,szőlőpásztor 1, puttonos 1, halász 4, vadász 4, lovagló pár 1 stb. A bányászat jelvényéül szolgáló vas és kalapács találtatik 3 helyen, malom 1, épület 6, fürdő 1, gyümölcs és másnemű fa 35; — a növény, páfrány s egyéb levél alakjában előjön 7., a szőlőtőke és gerezd 8 s a gyümölcs 1 alkalommal. A háziállatokból előjön a tehén vagy ökör 6, a kos 2, 'bárány 3, ló 7, kecske 4, páva 2, lúd 4, kacsa 4, kakas 2, galamb 6 s a sertés 10 helyen; az oroszlán 9, medve 9, farkas 7, borz 2, róka 8, szarvas 10, őz 5, nyúl 1 és mókus 1 ; madár 11, sas 2, gólya 3, kígyó 1, teknöcz 1 és hal 23 pecséten ... « 443-445. p. A felsorolás tulajdonképpen az 1844. évi állapotokat tükrözi; sajnos pecsétrajzokat nem közöl s így csak vázlatos leírásokra lehet támaszkodni. A tanulmányban szántóvas elnevezés szerepel ekevas helyett. Régebbi használat ez, miként a laposvas elnevezés is; jelentése ugyanaz. (Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 183. p.) E monográfiában 18 községi pecsét felvételét is közreadja a szerző. Valamennyiben megtalálható az ekevas is, általában csoroszlyával együtt. (Balassa, i. m. 535-537. p.)