Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László-Timár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele

háznak, melyet az eléje helyezett virágkosár szeretetkifejező szimbólumjelentése ugyanakkor fokoz. Ruházatának összetétele nemzeti zászlószínünk egységére hívja fel a figyelmet. A mellrészen csattal kapcsolt, szőrméjével befelé forduló hermelinpalástja kívül piros, belül a menyétprém foltjaitól eltekintve fehér, amit kiegészít a hosszú ujjú zöld alapruha. A kollekció aranyszínű, ezüstpikkelyekkel rakott mellénnyel és virágokkal díszített fehér rövid szoknyával lesz teljes, mely utóbbinak alsó része aranyszállal hímzett és rojtozott. Az ábrázolt alak nyakán és hajában gyöngyfonat van. A kép jobb oldalán a görög mitológiából jól ismert városvédő Paliasz Athéné látható, a tudomány és a harc istennője, a mesterségek pártfogója. Jellegzetes attribútumai közül a fejet védő sisak, a test formájához simuló aranyveretü kék aigisz (vért) és a bal kézben tartott lobogós kopja ismerhető fel, ami párosul a gyümölcsökkel, ékszerekkel megtöltött bőségszaruval. Ruházata virágokkal átszőtt földigérő kék tunikából és fölötte arannyal hímzett fehér alapú hosszú ingből áll, amit a mellre erősített vértezet takar. Vállán átvetve skarlátszínű lepel van. Kinyújtott jobb karjával ,,isteni" segítséget ad a török ellenséggel szomszédos, iparban és tudományban erősödő városnak, valamint az uralkodóháznak. A lábaihoz helyezett redőzött hailítású szaruban kiemelkedik az az aprólékosan kidolgozott koronás ékszer, amely az egyéb dísztárgyak között a királynő kezdőbetűit viseli. Az ábrázolt dinnye, ananász, alma és kékszilva ugyancsak a jólét és a gazdagság kiapadhatatlan forrásjelképe. A harmadik képegységbe az oszlopfej mellől ezüsttel szőtt brokátfüggöny nyúlik be, mellyel erősítést kap az elemzett részek összetartozása. A címeroldal szerkezeti részeit csavart és simán hagyott oszlopkötegek közé helyezte a képíró, hol a barokk művészet formabontó területei plasztikusan jelennek meg. A rokokó hajlítás mindkét oldalon párhuzamosan találkozik a volutás oszlopfejekkel, melyek füzérdíszítései már a copfstílus jegyeit hordják. Az oszlopfőket összekötő párkány megfestése archivoltszerű hatást gyakorol. Heraldikáikig figyelmet érdemel az oszlopokra helyezett koronás tartományi címerek sora, amit pecséttani elemzésünkben részletesen is bemutatunk. Az itt szereplők közül fönt a dalmát leopárdfejek és a horvát ostábla, középen a sziavon nyest, a galíciai három aranykorona, a szerb fegyverzett vaddisznófej, a lodomériai ostáblás pólyák, a bosnyák fegyverzett kar és a kumániai fekete oroszlán, balra lent pedig Bolgárország három futó agara láthatók. A címeroldalt Carl Ignaz Meyer készítette, amint ez a kép bal alsó sarkában megnevezve olvasható. Személye — eddigi ismereteink szerint — valószínű azonos az 1839-es müncheni kiadású Künstler-Lexicon (488. p.) Ignaz Mayeréval. Az ott közöltekben Mayer brünni festő, ki Grazból származott, de Brünnben hunyt el. Történelmi olajfestményeket készített templomok és magánosok részére. A Lipcsében 1930-ban megjelent Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler című kézikönyv, amely hivatkozik a fenti Nagler-féle Künstler-Lexiconra is, Mayer festő brünni és morvaországi munkásságát 1763—1781 közé teszi.

29 A latin nyelvű szabadalomlevélben a címeroldalt közvetlenül az intitulatio, vagyis az oklevéladó nevének és rangjainak felsorolása követi, a grafitceruzával előre megvonalazott arabeszkes díszítésű szövegtáblákban. Az írásban arany maiuscula betűkből áll az uralkodónő neve, rangjai pedig az apostoli királynőig terjedően a betűsarkoknál élesen megtört fekete frakturákból, mely szavak kezdőbetűi ugyanakkor kalligrafáltan arannyal kidolgozottak. Egyéb tartományi rangjainak felsorolása arany írólével készült antikvában olvashatók. Az általánosságban meghatározott alattvalókat, kikhez az oklevél szól (inscriptio), az intézkedést indokló jogi-történeti gondolatokat (arenga), a szándéknyilvánítást