Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)

A siklósi főszolgabíró közelebb volt a helyszínhez, jobban is ismerte a hosszúra nyúló perekben szerepet játszó személyeket, mint a felsőbb hatóságok. A jószándékú intézkedéseknek a mellőzése, vagy a fentihez hasonló sértő elutasításai csak elősegítették a helyes megoldás megtalálását. 1788-ban a besencei malom ügyében írt jelentésében megírta a vármegyének, hogy amíg az Ókort, ,,Körtsöny"-t és a Gyöngyöst csatornába nem vezetik, senki sem akadályozhatja meg az áradásokat.

50 Ennek a megvalósítására egyelőre nem került sor. A Körcsönye 17S3-bcn újra kiáradt. A fa Ivan ként végzett összeírás szerint az alábbi réteket árasztotta el: „Kiss Csány"-ban: ,,Döme Réth", ,,Borz Lász", ,,Papp Sziget", ..Zsenei Mezeő", „Nagykuti Rótt", ..Topola"; Oszrón: „Kovács Sziget", ,,Domokos-Láza", ,,Puszta Allya", ,,Homocska", „Hidelő", „Dombor"; Kákicson: ,,Mezeő Vég", „Nádass", „Rekesz", ,,Cser", „Kiss Egercses", „Fekete Réttek"; Sellyén: „Puszta körül", „Hídelején", „Puszta Réttek".'

1 1790-ben a károsult községek újabb panaszt továbbíthattak a vármegyéhez, mert áradás idején az „Okur", Gyöngyös és a „Körtsönye" gátjain a nyílásokat „tzölönkökkel, szalmával, ganéjal és ágakkal" eltömve találták. Megírják azt is, hogy a legtöbb nyílás „varsákra vagyon el rekesztve".

52 Ekkor térkép is készült a besencei malom környékéről, ezt azonban nem találtuk az iratokhoz mellékelve.

5

' Az iratköteg borítólapján találtunk egy halvány és hiányos ceruza-vázlatot arról a területről. Nem tudjuk értékelni, ezért nem is közöljük. A perek 12 éven át tartó folyamata 1790-ben megszakad, a sellyei uradalom csak 1815-ben, tehát 25 év múlva nyújtott be újabb panaszt a besencei malom ügyében. A főszolgabíró a vármegyéhez benyújtott panaszra elrendelte, hogy a vajszlói uradalom a besencei malom által okozott kiöntéseket szüntesse meg. Erre csak jóval később került sor, és akkor sem a vajszlói uradalom kereste a megoldást. Az első csatorna Strázsay János, sellyei uradalmi ügyész, akire már többször hivatkoztunk, 1831-ben részletes beadványt nyújtott be a besencei malom ügyével foglalkozó vármegyei „választmányi ki küldöttséghez".^' A beadványban ismerteti, hogy a „Nagy Átádi" (nagyatádi) Czindery család „számosabb évek előtt" csatornáztatta a Körcsönyének és a Gyöngyösnek a sellyei uradalom feletti szakaszát, egészen az okorági határig. A sellyei uradalom 1831 előtt 3 évvel csatornát ásatott a saját területén és abban a Körcsönyét és a Gyöngyös vizének azt a részét, amely Okorág alatt elválik a főágtól és a Körcsönyével egyesül, elvezette a „Nádasdi Csárda" melletli erdészház felé, a vajszlói uradalom határára. (L.: 2. sz. tkp.) 1828 és 1831 között a vajszlói uradalom falvainak a határában nem jelentkeztek az áradások. Strázsay nem fogadta el a pécsváradi kerületi prefektusnak" azt az állítását, hogy a besencei malom az új csatorna miatt nem kapott vizet, mert — véleménye szerint — a Gyöngyösnek az Okorág alatti ágából és a Körcsönyéből „soha egy csép sem folyhatott ezen malomra". Régi, természetes állapotában a Körcsönye szintje 9 ujjnyival volt alatta a besencei malomra folyó víz szintjének, tehát a kerekeket sohasem hajthatta. A malom mindhárom kereke azért állt szárazon, mert nem volt malomárka, csak a Gyöngyös Okor nevű ágának és az Almásnak a malom felett •