Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók régi ártere a sellyei uradalom területén (Adatok Baranya megye régi vízrajzához)

tekén kívül. A szemléken készült leírások, vélemények, a tanúskodó parasztok vallomásai sok olyan adatot tartalmaznak, amelynek alapján elfogadhatóan megismerhetjük a Gyöngyös, Okor és Körcsönye folyók körüli vízivilág egy szakaszát. A per anyaga a Baranya megyei Levéltárban található, a bólyi Batthyány Montenuovo Uradalom iratai között a 111. csomó 113. sz. iratkötegében. A köteg felirata: „Bessenczeer Mühl-Acren Herrsch(aft) Sellye". A tériképek ugyan 1830 körül készültek, de a 18. század utolsó negyedében leírt állapotot is ábrázolják. Folyók Az említett mocsaras területet 1778 előtt két kis folyó táplálta. Közülük a Gyöngyös volt az északabbi. Erről 1786-ban ezt írják: „Sümeghi (Somogy) vármegyéből folyik a Baranya vármegyébe, az átfolyó többi vizet, mint a Molvait, Czegléd'it befogadja, Endröcz és Legintse puszták mellett az okorági malomhoz, onnan a Batthyányak kákicsi területére és erdeibe, majd az ügyben szereplő besenczei uradalmi malomhoz folyik."Strázsay János, a sellyei uradalom fiskálisa 1831-ben többet is közöl. Leírja, hogy a ..Gyöngyös víz" Gyöngyösmelléknél ered. „Okorág helység alatt két ágazatokra felosztja magát." Az egyik ág a Gyöngyös nevet megőrizve a kákicsi határban a „Körtsönye vízzel" egyesül és azzal együtt, az úgynevezett „Varga gátján" keresztül a „Nádasdi hídnál" jut a vajszlói uradalom területére. A másik ág „pedig az Okorági Helységtől kölcsönözvén nevezetjét, Okor név alatt a Besenczei malomra veszi folyamatját; nrvinek utána azonban a Malomnak öszve szorétott nyílásán be nem folyhat, vissza veti magát és elönti a Sellyei Fődős Uradalomnak a malom felett fekvő határait, úgy annyira, hogy ezek majd minden esztendőnek nagyobb részében egy tágas motsáros tóhoz hasonlatának".

3 A Gyöngyös kettéágazását az 1. sz. térképen is láthatjuk, bár nem azon a helyen, ahol Strázsay leírja és ahol a 2. sz. térkép ábrázolja. Figyelembe kell azonban venni, hogy az útvesztős, változékony lápvilágban bármelyik szélesebb folyást tarthatták főágnak. Az Okor (vagy Okur) észak felől több kisebb-nagyobb vizet vett fel. Ezek közül először az Almást említjük. Az Almás az Ókortól északra folyt, vele párhuzamosan és Monosokor mellett felvette a Bodots patakot. A Bodotsot néha „Szent Lőrinczi víznek", máskor „Szent Gáli-víznek" is említik, mert átfolyt mind a két község határán.'

1 Az Almás Monosokor és Gilvánfa határán folyt. A gilvánfai „Hosszú Híd"-nál a medre a sok feltöltés miatt eliszaposodott, ezért az ún. „Alsó Erdő"-nél visszanyomult a vize és a besencei malom felett egyesült az Ókorral.

5 Az „Isztorga" nevű folyót, vagy inkább vízállást a megmaradt térképek nem tüntetik fel. Az Isztorga — Eisenhut megyei mérnök 1787-ben kelt leírása szerint — Szent Ivánnál*' kezdődött; áthúzódott a mai Gerde, Magyartelek, Magyarmecske és Gilvánfa határán, majd a Sellyére vezető út gátjának a keleti végénél, az első híd alatt az Ókorba folyt.

7 Az Okor jobb oldali mellékfolyóját, a Körcsönyét „Foki víz"-nek is említik.^ Ez volt a mocsár másik fő táplálója. Strázsay János az 1786-ban

!

' és 1790-ben* kelt leírásokkal részben egybehangzóan 1331-ben ezt írja: „A Körtsönye, a melly is Dráva fokról" bé szakadván Ts. Baranya vármegyébe, által futja a Bogdásai, Sellyei, Oszroi, Kiss-Csányi

12 határokat úgy a Sennyei pusztát

13 és azon híd alatt, melly a' vajszlói Uradalomhoz -artozandó Nádasi Csárdánál fenn áll, mint tulajdon természetes ágyában tovább követi a' Vajszlói Uradalomban folyamatját"

14