Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

2. Az uradalom falvainak gazdálkodása a) A földművelés A mi korszakunkban az uradalom népeinek gazdálkodása még igen erősen függött a természeti tényezőktől, s mindenekelőtt az időjárás csapadékos vagy száraz voltától. Ebben az uradalomban a művelhető terület csak papíron volt rögzítve, mert nagysága a hol kiterjeszkedő, hol összébb húzódó vizek függvénye volt. A jobbágyok gazdálkodását emiatt a természet adottságaihoz való alkalmazkodás, az óvatosság és a hagyományos módszerekhez való szívós ragaszkodás jellemezte. Ez a mostoha körülmények miatt kialakult óvatosság természetesen sohasem használt a földművelés fejlődésének.

m Mint láttuk az uradalom gazdálkodásáról írott részben, uradalmunkban már az úrbérrendezés korára megszűnt az osztásos földközösség. Minden jobbágynak megvolt (munkaerejétől függően) a maga birtoka. Ezek a birtokok azonban a rétek, legelők között szétszórtan feküdtek s hosszú időnek kellett eltelni addig, míg a különböző rendezések eredményeként kialakult a nyomásrendszer, amely elvileg háromnyomásba osztotta szét a jobbágyok földjeit, de a vizek miatt gyakran nem lehetett tiszteletben tartani ezt a beosztást, mert oda kellett vetni, ahova éppen lehetett. A falvak hatjára különböző részekre, s ezek dűlőkre voltak felosztva, de a föld tagosítatlan volt és így előfordulhatott, hogy egy-egy jobbágy földje akár 12—20 darabban is lehessen. A 3/4 telkes Bárdos József 15 hold földjét pl. úgy kapta meg, hogy az első nyomásban a Kerék Rekettye, Haraszti Föld, Puszta alja, Kender Föld nevű dűlőkben volt öt hold földje. A második nyomásban három, a harmadik nyomásban ugyancsak három dűiőben mérték ki a földjét. Három részben volt 8 hold rétje :•$. A paraszti gazdálkodás munkaszervezete a nagycsalád volt. Ebben az apa rendszerint házas fiaival, unokáival, vagy a legidősebb testvér fiatalabb testvéreivel éh együtt. A nagycsalád tette lehetővé a munkamegosztást és annál erősebb volt, minél több taggal rendelkezett. A nagycsaládokat azután a faluközösség fogta egybe. A paraszti munka minden része, a szántás, aratás, hordás, nyomtatás közösen történt.

176 A hagyományokhoz való ragaszkodás nemcsak a földre, az apáktól örökölt eszközökre is kiterjedt. ,,Mint a földművelés nálunk nem csekély akadályait meg kell említenünk gazdasági eszközeinket. Szekerünk, ekénk, boronánk, sok helyen majdnem hasznavehetetlen."

177 Egy 3/4 telkes besencei jobbágy munkaeszközeiről készített leltár említ ugyan 1 ekét minden készülettel, egy eketaligát, vasalt szekeret, 6 különböző rendeltetésű kapát és három sarlót minőségjelzés nélkül, de ez a többségre éppúgy nem volt jellemző, mint a sok egy fertály telkes jobbágy között a háromnegyed telekkel rendelkező.

1

'

8 (Egyénként még ebben a leltárban is feltűnő, finom részletezéssel sorolták fel a fúrás-faragás eszközeit.) Legfontosabb eszközük az eke vo'lt. A szántáshoz faekét használtak, amelynek csak két vas alkatrésze volt: a csoroszlya, amely késként hasította a földet és a papucsként fára húzott laposvas.

1

'

9 Az őszi és tavaszi szántás négy igás marhával történik úgy, hogy 2—3 jobbágy összefogja marháit.

180 A legjobb ekével sem tudtak azonban 12

5

13 centiméternél mélyebbet szántani. Voltak olyan mocsaras helyek, amelyeket szántás helyett csak fel kapáltak és abba vetették a kukoricát, hajdinát, tönkölyt, mert ezek még akkor is beértek, ha a vizek levonultával kerültek a földbe. Ezeken a földeken különben is elsüllyedt volna az ökör. A gyalogember is csak fatörzseken, nádkévéken tudta megközelíteni őket. A talajelőkészítés tehát minden-