Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

jó minőségű földjeiket. (Eredetileg csak a megmunkálásra érdemes földeket vették művelés alá. Ez az oka annak, hogy a művelt föld egyúttal jó föld is volt.) Az uradalmi érdek még a 18. század derekán is az volt, hogy a jobbágyok (igaerejüktől függően) minél több termőföldet alakítsanak ki és ezt a „bozótírtó" tevékenységet azzal honorálták, hogy nem szabták meg, leinek mennyi földje lehet. A termés után dézsma sohasem járt. Ezt az uradalom még akkor is tiszteletben tartotta, ha az irtványt nem az első foglaló művelte, hanem egyén vagy kollektíva irtványföldet bérelt. Vajszló mezőváros pl. egy 1837. április 14-én kelt szerződés szerint egy tagban bérli (és majd kisbérlőknek továbbadja) a Szénégető-Irtást 6 évre, évi 136 váltó forinton. A szerződés csak azt kötötte ki, hogy a nyomtatás helyben (a szántóföldön) történjék és a törek-polyvai trágyának kint maradjon/'

6 A 18. század utolsó évtizedeiben még a törvényes gyakorlatnál sokkal erősebb ősi közösségi etika tartotta jogosnak a munkával szerzett irtványföldek dézsmamentességét, és ha az uradalom távollévő, tehát a helyi viszonyokat belülről nem ismerő vezetői utasítására a tiszttartó megkísérelte a munkával szerzett irtványföld termésének megdézsmálását, akkor a válasz rendszerint igen éles reagálás volt. Az irtani való ezen az erdős, mocsaras birtokon olyan sok volt, hogy a szomszédos községek jobbágyai is vállaltak itt irtást. Az uradalom először a naavesányi jobbágyok által kitisztított irtáson kísérelte meg a dézsmaszedést. Később egy tanú bizonyságtevését így foglalta írásba a bíróság jegyzőkönyve: A tanú ,,. . . tudgya, hogy a földek a Nagy Csányi határban legyenek, annak előtte erdő lévén, mellyet Nagy Csányiak minden Haszon vétellel használtak és csak egynéhány esztendők aJatt kiirtották és vetették békességben mindaddig, míglen ennek előtte 3 esztendőkkel Vajszlói Uraság kérdésben vett földekbül le aratott Búz>ábul három Kalangya Búzát el nem vitette.'"" Három év múlva azután súlyosabb összecsapásra került sor, akkor, amikor az uraság a fenti irtványföldbe vetett búzát robotos parasztokkal akarta lea ráíratni. A megyei bíróság 1781. július 7-én kelt jegyzőkönyve alapján az alábbiakat tudtuk meg erről az esetről: A tiszttartó a kérdéses nap előestéjén ,,. . . 12 páleza büntetés alatt az egész helység be I i lakosokat, kaszákkal parancsolná reggelre Tiszttartó Uram Házához" és ott csak reggel közölték, hogy itt szokatlan munkáról, irtványföldbe vetett búza és zab learatásáról lesz szó. A tömeg úgy látszik tiltakozott, mert a tiszttartó fegyveres erőszakhoz folyamodva a következő eljárást alkalma zi'a : kezébe vévén Puskáját, az Emberek előtt ment, a kit ßabocsay István, Tavaly Sándor, Csipány Istók hajdúk Puskákkal követtek." Az emberek az erőszaknak engedtek. ,,. . .az említett búzát le kaszálták, (de) a lekaszált búzát öszve hordták és megégették.

1,48 Hasonló szenvedélyességű összecsapásról nem tudok, de az irtványföldek kérdésében a birtokon és Baranyában többször is volt vita a jobbágyok és az uradalmak között, hiszen az irtványföld a jobbágyok szabad tevékenységének legfontosabb területe volt. Az irtványföldek elleni támadás élességének minden bizonnyal az volt a fő oka, hogy alig néhány évtizeddel az úrbérrendezés után már világos volt a községek vezetői előtt, hogy az akkor még szaporodó családok számára kevés a föld. Talán nem is véletlen hogy a földterület bővítése érdekében a századfordulón a legdinamikusabb község, Vajszló vezetői tettek a legtöbbet. Egy 1792-ből származó, diplomatikusan fogalmazott kérvényükben pl. megköszönik az uradalomnak, hogy a korábbi allodiális földekből 3 táblát átengedett és kiosztatotit ,,. . . de mivel a Szűkölködőknek számához képest még több Földek is kévántatrtának . . .", további két táblát kérnek, vállalva a bevetett mag és a szántás költségeinek megtérítését/'

9 1798-ból egy föld és rét nélkül szűkölködő vajszlói polgár szép szavait őrzik a források: ,,Nyolc esztendeje le folyt midőn az Sessiokra kiosztott Uraság allodiális földei tő-