Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

az emlékmű felállításához. 1866-ban újabb mozgalom indult Schmidt Péter ügybuzgósága révén. Ö különösen Amtmannal volt jó barátságban, ennek jeléül komponálta négykezes Rondáját ,,

Amtmann Prosper emlékének magyar stylben". (Egy hiányos példánya van a Bm. L zenei gyűjtemény 30. dobozban.) Tevékenysége révén „szoborügyi bizottság" alakult a Pécsi Casino kebelében, Majláth György főkorlátnok elnökletével. Az emlékoszlop domborműveinek elkészítésére Bartalits Mihály pécsi szobrászt, LickI síremlékének alkotóját kérték fel. Ideális volt a kiválasztott helyszín, az árnyas gesztenyefák, a régi káptalani házak és a székesegyház szép együttesében. 1866. június 5-én a bizottság a városi tanácshoz fordult, hogy „a sétatér fölött létező országos vásárok alkalmával a fehér edényesek által vásárállási helyül használt köztérből érintett legközelebb felállítandó szobor részére mintegy 10 négyszögölnyi térség átengedtetnék s egyúttal egyengédtessék (sic!) és alkalmas fákkal a szobor kerítése körül ültettessék. Végül miután ezen szobrok ünnepélyes lelepleztetésük után a városi közönség tulajdonába bocsáttatni fognak, felkéretik a hatóság, hogy a nyerendő tulajdonjoggal kapcsolatban lévő kötelezettséget magára vállalni méltóztatnék, hogy azoknak mindenkori jókarbani fentartásáról kellő intézkedés tétessék, s hogy a mennyiben lehetséges a vásárlási hely onnét a búzatérre áttétessék". A kérés „méltányos lévén", megkapták a területet azzal, hogy ,,az érintett szobrok és az ottani kerítés jókarban fentartásáról a kellő intézkedés meg fog tétetni". Nem telepítette át a város a fehér edényeseket (nyilván a zománcedény árusokat) az amúgy is zsúfolt búzapiacra, de megígérte, hogy „gondoskodva lészen miszerint a szobrok körülek mindenkor tisztán tartassák, azók netaláni megsérthetése gátoltassék, s hogy egyáltalán az egész térség el ne dísztelenítessék".

108 Az eredeti oszlop igen hatásos lehetett, oldalain a művészek domborműveivel, középen pedig egy lanttal. 1866. november 4-én leplezték le, és erről a Sürgöny november 11-én, a Zenészeti Lapok pedig november 25-én számolt be.

m Az ünnepség szónoka Szauter Antal reáliskolai igazgató volt, aki az akkor kerekedett vihar miatt beszédének csak a bevezetőjét és epilógusát mondhatta el.

110 Alapgondolata hasonló Haas Mihály beszédéhez a Lickl-síremlék felavatása kapcsán:

111 az emlékmű felállításával a város „önmagát tiszteli meg, tanúságot tevén arról, hogy ily kiváló emberekre érdemes volt.""

2 A homokkőből készült reliefek annyira megrongálódtak századunk elejére, hogy tervbe vették kicserélésüket. Újabb gyűjtést indítottak, hogy az eredetieknek megfelelően azokat bronzból kiöntsék. A mozgalom szervezője Amtmann legfiatalabb testvére, Károly volt.

113 409 korona híján azonban nem gyűlt össze elegendő pénz, és a városi tanács sem állta 1866-os ígéretét. így csak magát az oszlopot újították fel, ebben az állapotban látható ma is. A régi relieféket Vogl János kőfaragó a városi múzeumnak ajándékozta 1913-ban."'' Utoljára Várhalmi Oszkár látta azokat 1933-ban, ekkor fényképeket is készített róluk. Az Amtmann-reliefről egy gipszmásolat is készült, korábban Fischer Béláné tulajdonában volt, jelenleg csak fényképről ismerjük."' Az említett fényképek alapján Pécs híres zenei emlékhelye eredeti formájában helyreállítható volna. Amtmann Prosper romantikus egyénisége vonzó volt az őt ismerők és hallgatók számára. Rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal és erényekkel, amelyek bármilyen korszakban érdekessé és értékessé teszik a művészt. Európát járó virtuóz és behízelgő melódiókat komponáló zeneszerző, arisztokrata körökben forgolódó, végül példás családi életű polgár, határozottan szép férfi és mindenkinek segíteni kész, szóval az arisztokrata művészi rangja miatt, a polgár pedig a saját fajtája sikere miatt fogadta el. Alakja a költők és írók képzeletét is megragadta. Dénes Gizella