Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

cében, Szicíliában (I. Ferenc szicíliai király leánya volt) és végül a stájer Brunnensee-ben élt.

89 Az ausztriai letelepedés érthető is, részben az állandó osztrák—francia ellentét miatt, másrészt a hercegnő a néhai II. Ferenc császár sógornője volt. Számunkra e kis történelmi kitérőből az a legfontosabb, hogy a hercegnő barátsága megmagyarázza a Lammermoori-variációk (20. sz.) ajánlását Hector Lucchesi-Palli hercegnek. A gráci évek nyoma még a 29. számú mű ajánlása bizonyos Franz Kivofnak. Édesanyja 1830-ban elhunyt, édesapja pedig fia gráci távolléte alatt kezdett betegeskedni/*

1 Hogy apja iránti szeretet vagy a honvágy, esetleg valami más késztette végleges hazatérésre Amtmannt, ma már nehéz eldönteni. Dénes Gizella pécsi írónő, 1941-ben kiadott Magyar szimfónia című könyvében regényes formában dolgozta fel életét, és visszavonulása okául a Liszt Ferenchez viszonyított kisebbrendűségi érzést jelölte meg. Úgy gondoljuk, hogy ez túlzás, inkább írói fogás. Valóban meglepő, hogy egy sikeres, jónevű művész az egyik napról a másikra visszavonul egy magyarországi kisvárosba, zongorára és fuvolára oktat tehetséges vagy inkább csak előkelő ifjakat, és csak időnként, jobbára baráti társaságban veszi elő hangszerét. De ez csak a mai kor gondolkodásának értetlensége. A múlt században sokkal erősebb volt a vonzódás a bensőséges családi légkör, a meghitt társaság és általában a kellemes, szélsőségektől mentes élet iránt. Gondoljunk csak Weidinger Imre hasonló döntésére, bár ő akkor idősebb volt, és vaksága miatt mégiscsak jobban kiszolgáltatottja a társadalomnak. A reformkori események, a magyarság nemzeti öntudatának ébredése is o'< lehetett arra, hogy a gimnáziumi években kifejezetten magyarként bejegyzett Amtmann Prosper ne az osztrák Grác, hanem a magyarosodó Pécs művésze legyen. Hiszen éppen ebben az időben ízlelgeti a magyar szövegre komponálást. Van még egy ok, amelyet számba kell vennünk. Ez a kezdődő alattomos kór, a gyomorrák. A Pécsre költözés időpontja bizonytalan, mindenesetre 1845. augusztus 13-a előtt történt. Az említett napon ugyanis a Pécsett összegyűlt orvosoknak és természetvizsgálóknak „Amtmann fuvolahős adá hangversenyét" Weidinger társaságában. A koncertjükön közreműködő „Hunyadi Paulina kis asszony lelkesen uralkodék zongoráján". Amtmann neki ajánlotta a Tavaszi érzelem című dalát (54. sz.) Más adat híján csak az életrajzból tudjuk meg, hogy 1846. június 16-án és október 15-én is szerepelt Pécsett. Utóbbi különösen érdekes dátum, mert csak tíz nappal előzte meg a pécsi zenei múltú ragyogó emlékét, Liszt Ferenc látogatását és hangversenyeit. Amtmann bizonyosan résztvett Liszt Hattyúbeli koncertjein, de a látogatás szinte minden percét kikutató tanulmányokban nincs semmilyen adat arra, hogy találkoztak volna.

91 Dénes Gizella kettejük barátságáról és levélváltásaikról ír regényében, de ez sajnos fantáziálás. Az viszont tény, hogy a lipcsei Cranz-kiadó megjelentette Amtmann fuvolavariációit a Rákóczi-induló témájára, Souvenir de Fr. Liszt ,,Rákóczy" Marché hongrois címmel (4. sz.), de nem tudjuk, mikor. Liszt játszotta Pécsett saját Rákóczi-feldolgozását, de nem hisszük, hogy ez adta az ötletet Amtmannak. A Wiener Zeitung ugyanis már 1829. március 16-án hirdette Amtmann: Marche hongrois avec Trio című művét (3. sz.), a Tranquillo Mollo kiadásában.

92 Jelenleg egy példánya sem ismert, pedig megjelent, Mátra/ Gábor is említi a Tudományos Gyűjteményben, 1830-ban.

93 Ha ez a Rákóczi-témára íródott, akkor valószínűleg Amtmann ismerte az eredeti szerző, Scholl Miklós 1820. körül megjelent Rákóczi-indulóját.

94 Ez feltehető, hiszen Scholl apja tanította Bécsben fuvolára. Az 1847. január 30-i újabb pécsi hangversenyéről az Életképekben olvashatunk csipkelődő tudósítást: ,,A' hesseni nagy herczegségben a' népvándorlás tetemesen