Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Szkladányi Péter: Fejezetek Pécs világi zenéjéről a 19. század első felében. Weidinger Imre és Amtmann Prosper művészete

például Rouenben koncertezett. Mindenesetre kapcsolatai lehettek francia művészekkel mert két művét (47., 48 c.) is ajánlotta Jean-Louis Tulounak, a Párizsi Nagyopera fuvolásának, aki a Conservatoire professzora is voit. A 44. számú kottán levő bejegyzés szerint egy szerzeményét is játszhatta. Ha volt Franciaországban, akkor ott körülbelül másfél évig tartózkodhatott, mert 1839 júniusában újra München látta vendégül. Itteni koncertjeiről a lipcsei zeneújság számolt be, és visszaemlékezve az 1836-os csipkelődő megjegyzéseire, most teljes egészében elismeri Amtmann Prosper tehetségét. Bevezetőben Louis Drouet francia fuvolaművész, ekkor coburgi udvari karmester hangversenyéről ír. Drouet etűdjeit, Böhméhez hasonlóan ma is tanítják. Amtmann a valóban európai hírű művésszel összehasonlítva is megérdemelt jó véleményt kapott: ,,Egy kevésbé híres, de nagyon figyelemre méltó értékekkel bíró fuvolást kell említenünk Amtmann Prosper ban. Egyszer a színházban játszott, majd később rendezett még egy koncertet, amelyeken ugyan nagy siker volt, de meglehetősen gyér közönség előtt. Különösen tetszett Stuntz: Adagio és Rondája, amelyet a művész csak itt tanult meg"/- A müncheni sikert Fétis is említi lexikonában.

83 Ezzel a szerepléssel a több éves körutazás végetért. Amtmann Prosper 1840 elején hazatért Magyarországra, Pécsre. A hazatérés pontos dátumát nem ismerjük, de nyilván az ő tiszteletére énekelte el Sey Ferenc Pécsett tartózkodó színtársulatának egyik énekesnője, Bigl kisasszony Amtmann: Das Scheiden című (57. sz.) dalát.

8

'' Felváltva lakott ekkor Pécsett, és édesapjánál Bolyban, és néha hangversenyezett. Zombori koncertjéről hirdetés is fennmaradt.

80 Nyilván ekkor jegyezte fel a 26. számú művére egy ottani ismerős nevét. Zomborban vagy Zágrábban ismerkedett meg Mayer Karolinával, Mayer Károly zágrábi színigazgató és felesége, Kübler Henriette lányával. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett, amelyet 1840. szeptember 16-án kötöttek Pécsett.

86 Az ifjú pár azonban nem Pécsett, hanem Marburgban (ma a jugoszláviai Maribor) telepedett le, mert Amtmannt meghívták ide zeneigazgatónak. 1841. március 6-án egy itteni hangversenyen fuvolázott, majd az év vége felé körútra indult. Október 23—29. között Klagenfurtban három koncertet, november 18-án és 22-én Laibachban (Ljubljana), majd december végén a trieszti színházban két-két koncertet adott. Marburg azonban életük rövid állomása csupán, mert 1842 elején Grácba költöztek. Grác az eddigi mozgalmas és változatos művészpályához képest a nyugvópont. A konzervatórium igazgatójaként tevékenykedik, és itt születik Anna leánya, 1842. május 8-án.' ' Természetesen hangversenyezik is; itt március 13-án, Zágrábban szeptember 2-án és 6-án, majd újra Grácban 1843. március 26-án. A még mindig csak 34 éves fiatalembert művészi rangja révén arisztokrata körök is kedvelték. Az életrajzok említik, hogy Caroline du Berry hercegnő igen sokszor vendégül látta a Grác melletti brunnensee-i birtokán, sőt Amtmann tizenkét offertóriumot is komponált a hercegnőnek ajánlva. Lehetséges, hogy a 65. számú graduale is ezért íródott. Zenei lexikonunk szerint Bécsben kiadták 1839-ben a 66. számú offertóriumot.

88 Ha ez az említett offertóriumok közül való, akkor kettejük ismeretsége már korábbi keletű. Ez elképzelhető, mert a hercegnő kalandos élete Amtmann egy másik művének ajánlására is fényt derít. Du Berry hercegnő ugyanis az 1830-as párizsi forradalom után börtönbe került, mert Berry hercegtől származó fiát támogatta V. Henrikként a trónra. Még a börtönben, 1831-ben hatalmas botrányt okozott azzal, hogy magát Hector LucchesiPalli nápolyi márki feleségének vallotta. 1833-ban szabadult végül is, ezután Velen-