Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

Mindez adja a bátorságot, hogy fizetésemhez egy kis bor járandóságot kérjek, amelyért mindhalálig hálás leszek." Számunkra teljesen megdöbbentő a tömör elutasítás: ,,a kérelmező a székes­egyház részéről kielégítően ellátott, kérelme nem teljesíthető".­00 Felesleges volna fantáziálni esetleges ellentétről, adattal sem tudjuk ezt alátámasztani. Annyi mégis feltűnő, hogy öregkori képe (ismeretlen festőtől dátum nélkül) egy megtört arcú embert mutat. Az idős muzsikusok közül a már nyugdíjas Czeiszberger Celesztin dől ki a sor­ból, ápr. 28-án.­0 ' Az ekkor 84 éves zenész 1770-től (!) állt a káptalan szolgála­tában. 208 A bor mindenesetre fontos téma, mert a muzsikusok azon háborodnak fel, hogy „utóbbi fertályra kivévén borban való járandóságunkat; ó bor helyett — melly rég időtül adatott - új bort elfogadni kelletett, ezt egészségünk kára, és Karunknak hiányos megfelelése nélkül nem használhattuk; eladni, - minden akóra fizetvén 6 ftot, ó bort venni - kéntelenítettünk". Mindenesetre ígéretet kapnak, hogy a jö­vőben ez nem fordul elő. 209 Az igazi baj nem is ez, hanem ,,lakóbérért kinek kinek közülünk legkevésbé 150 fr, tsizmára 100 fr, — alig elég — a maradandó 100 fr pedig mindennap húsra, ruhára, orvosra, orvosi szerekre, 's más egyebekre elég­telen — számítván — élelmünkre kiadott csekély termékek — mind régebb időtől szokásban volt valósága, 's minéműsége annak módja, 's rendje szerént ennek­utána meg-tagadtatnék, magukat el-tartani képesek nem lennénk". 210 De anyagi helyzetük nem javul már. Vilfling másolói „mellékállását" Sturm, Mann és Witt veszi át, számláikkal találkozunk, 1834-35-ben. 211 Az említett két évből nincs más adatunk, 1836-ból viszont egy érdekes eseményt ismerünk. Weinhart János tesz panaszt a tanácson, hogy őt február 25-én este fél 6-kor a piactéren (a mai Széchenyi téren) nemes Perczel Sándor, Kata Ferenc és a többiek ok nélkül megverték. 212 Csak találgathatjuk az okot a verekedésre, pl. Weinhartnak igen jó kapcsolatai voltak az éppen Pécsett tartózkodó német színészekkel, sokszor tanú esküvőiken. 1837-ben ő a Pécsi Polgári Kaszinó aligaz­gatója. A dómban nincs nagyobb változás. Schmidt és Witt fizetése már rendeződött, sőt Schmidt, aki ekkor már oktat a tanítóképzőben, egy évig 20 Ft-tal több segélyt kap. A szopránt éneklő fiúk között találjuk Likl Jánost, a másik Hummel János, esetleg a később Eszéken hírnevet szerzett komponista. Az altisták Verner Károly és Augusztin /mre, 213 utóbbi feltételezhetően az 1820-ban Pécsre telepedett J. Augusztin csehországi zongorakészítő fia.' 214 Ságh József Zenészeti Lexikona szerint ebben az évben kerül ide Krammer N. János, utóbb Mecseknádasdon tanító, szopránistának, és Lickl tanította. 1 lo Nevét nem találtuk, de a legközelebbi fizetési jegyzék csak 1843-ból ismert, közben tehát dolgozhatott itt. Az évi kiadások összege 119,80 Ft, utolsó adatként 1836-ból.' 210 1837-ből csak a számlákat ismerjük, össz. 119,96 Ft, 217 de ezek, ellentétben a korábbi évekkel, nem vesztek el. Néhány érdekes is akad közöttük; pl. Witt 54 Ft-ért megvette Veszprémben Theindl Izidortól Tuczek egyik miséjét; vagy Lickl számlája, amelyben hiányzó szólamok másolását igazolja Cherubini, Diabelli és Beethoven C-dúr (Kismartoni) miséjéhez. Beethoven neve először jelenik meg anyagunkban. Sajnos a kottaanyagban semmilyen bejegyzés nem utal eljátszásra. Még 1836-ban érkezett Pécsre Bécsből Karlitzky Ágoston színtársulata, akik ope­rákat is játszanak rendszeresen. 218 Bár e tanulmány nem öleli fel a pécsi opera­játszás eseményeit, témánkkal kapcsolatban megemlítjük, hogy 1838. márc. 29-én Bellini: Norma c. operáját adták elő. A fennmaradt plakát végén ezt olvashatjuk:

Next

/
Thumbnails
Contents