Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében

ADATOK A BARANYAI NEMZETISÉGEK KULTURÁLIS TÖREKVÉSEIHEZ A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN SZITA LÁSZLÓ /. A boranyai nemzetiségi falvak regionális elhelyezkedése és jellemzése Baranya megye nem önálló régió, csupán közigazgatási határ. Különösen fontos ezt leszögezni a nemzetiségek helyzetének vizsgálatakor. Tolna, Baranya, DélkeletSomogy területe azonban már regionális egységként fogható fel, ha a német nemzetiségek területi elhelyezkedése szempontjából vesszük szemügyre. Ha a délszláv népcsoportok területi elhelyezkedése szempontjából vesszük vizsgálat alá a nevezett területet, hozzá kell kapcsolnunk még Dél- és Nyugat-Zalát, amely jelentős horvát szigeteket tartalmazott. Ezen a területen elhelyezkedő nemzetiségi lakosság döntő része a 19. században is falusi paraszttömeget jelentett. Városi polgárság Pécsett, Mohácson jelentkezett csupán. Hasonlóképpen e két városban találunk csupán szerb és horvát polgári elemeket.

1 Egész vékony kereskedő és polgárréteget tartanak még számon Siklóson (szerbeket), Tolnán (németeket), Dunaszekcsőn (szerbeket), Bonyhádon (németeket), Pakson, Dunaföldváron (németeket). A század utolsó harmadában az előrehaladott asszimiláció Pécsett a német polgárságot meggyengítette. Mind magatartásában, mind külsőségekben magyarrá vált. Zömében feladta nemzetiségi mivoltát. A német nemzetiségi törekvéseknek a Mohácson élő polgári értelmiség adott hangot. Délkelet-Baranya, a Dunamente, ahol a legjelentékenyebb számú német lakosság élt, a legrégibb telepesek leszármazottai, őrizte meg legerőteljesebben a német öntudatot. Mohácsi értelmiséggel élénk kapcsolatban voltak a legjelentősebb német községek. így Németbóly mezőváros, lánycsóki, a dárdai németség, Bár, Babarc, Doboka, Kisnyárád, Szajk falvak, amelyek lakosságának döntő része német. Ezek a falvak vagy tiszta német és elenyésző magyar, vagy délszláv lakosságot számláltak. A beszélt és az egyházi liturgiában használt nyelv e falvakban német volt. A községi képviselő testület által használt nyelv a német, az írásos ügyintézés természetesen a ,,fennálló törvényeknek megfelelően" magyar volt.

2 Tanítóik és lelkészeik is többnyire erősen német érzelműek voltak. Ugyanakkor a Mohács-környéki (Mohácsi járás jelentős része), valamint a baranyavári járás falvainak többsége is vegyes lakosságú, többnyire német-szerb jellegű nemzetiségi falvak voltak. A háromszögben Eugenfalva, Albertfalva, Udvar, Maiss ugyancsak német nemzetiségi faluk. Az ún. ,,sváb medence" nagyjából egybefüggő német nyelvsziget, amely a Dunamentén egészen Tolna megyébe nyúlott. A pécsváradi és hegyháti járás német nemzetiségi falvainak politikai és kulturális igényei halványabban jelentkeztek, Mohács hatása nem érvényesült.