Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK BARANYA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Móra Mária Anna: Pécs város és a pécsi püspöki joglyceum pénzügyi kapcsolatai a századfordulón

Dr, Nick Alajos Pécs sz. kir. város tiszti ügyészétől 35/1902 Tekintetes Tanács! 17.104/1902. sz. a. kelt határozatára az egyidejűleg kiadott könyv™ visszaszármaztatásával jogi véleményemet p következőkben van szerencsém előterejszteni. Néhai br. Szepessy Ignácz volt pécsi püspöknek Pécsett 1835. évi augusztus hó 8-án kelt alapító levelében a pécsi püspöki lyceum vagyonának kezelését az alapító levél 8. pontja értelmében a pécsi káptalan tagjai közüli' a püspök vagy püspöki helyettes által kijelölendő aligazgatóra (prodirector) ruházta, ki a püspök vagy püspöki helyettesnek felügyelete mellett nemcsak a lyceum céljaira adományozott házat, hanem, miként a'z alapító levél hivatkozott szakaszából kétségbevonhatatlanul és félremagyarázhatatlanul kitűnik, magát az egész alapítványt is egy számvevő ellenőrzése mellett van hivatva kezelni. Az aligazgató (prodirector) és számvevő évenként Számolni kötelesek, az évi számadások megvizsgálására a lyceumi alapítványból adandó kölcsönök megszavazására, valamint nagyobb költségeket igénylő létesítmények elhatározására az alapító levél egy, a püspök vagy helyettese elnöklete alatt a zirczi apátból, a lyceum aligazgatójából, a tanári kar két legidősebb tagjából, Pécs szab. kir. város bírójából és tanácsosából, úgy a tanári kar tollvivőjéből álló bizottságot rendel. Végül az alapító levéli 5. pontja imperative előírja, hogy atz alapítványok 6090 ft-nyi kamatjövedelméből az aligazgató s a számvevő egyenként 200-200 ft-ot kapjon. Mindezekből kiviláglik: 1. hogy az alapítvány kezelése nem volt íPécs szab. kir. város közönségére bízva, Pécs szab. kir. város tanácsának tagjai nem is ez alapon hívattak meg a számadások felülvizsgálatára kiküldött bizottságba, és hogy a város közönségének az alapítólevélben biztosított jogai nincsenek feltételezve az alapítványnak a város által leendő kezelésétől. 2. hogy a városi pénztárnak az alapító oklevél értelmében semmiféle díjazásra igénye nincs, s így azért, mert a Lyceumi alapból 50.500 ft a városnál volt elhelyezve, a városi pénztárosnak évi 200 ft nem jár. Ha tehát a város pénztárosa a lyceumi alapból évenként 200 ftot kapott, azt csakis az alapító levél 5. pontjának g pontja alapján, mint számvevő, a számadások ellenőrzéséért, felülvizsgálatáért kaphatta, a mely alapon teljes joggal követelhető, hogy ezen 200 ft a számadások mindenkori felülvizsgálójának, a kezelés ellenőrzéséve megbízott felelős számvevőnek kifizettessék. Ezek szerint a lyceumi alap követelésének visszafizetésével az alapítólevél azon intézkedése, hogy a mindenkori Számvevő évi 200 fttal díjaztassék, továbbá a számadások felülvizsgálatára alakított bizottságba a tanács két tagja meghivattassák, nem szűnik meg, hanem teljes épségében továbbra is fenn áll, sőt, van szerencsém Tekintetes Tanács figyelmét felhívni azon körülményre is, hogy a többször említett bizottságnak, melyben a tanács két tagja által képviselve kell legyen, nem egyedül a számadások felülvizsgálatára, hanem magának tíz alapnak mikénti kezelésére, a felmerülendő nagyobb teljesítmények költségeinek megállapítására s folyósítására is hatásköre van. Teljes tisztelettel Nick Alajos városi ügyész 6. Dr. Nick Alajos Pécs szab. kir. város tiszti ügyészétől 48/1902. Tekintetes Tanács! 22.535/1902. sz. a. kelt határozatára az összes iratok visszaterjesztésével a Lyceum által igényelt községi pótadómentességre vonatkozólag jogi véleményemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni : A közölt ügyiratok közt nem foglaltatik az a királyi rendelet, a melynek alapján a Lyceum intézősége a pótadómentességhez való jogosultságát vitatja, volt e tehát múltban ilyen pótadómentessége a Lyceumnak az általa bérbeadott bolthelyiségekért szedett jövedelmek után, meg nem állapítható. Azonban felteszem, hogy a lyceumi alapítványt jóváhagyó királyi rendelet a többi közt azt a kiváltságot is megadta a Lyceumnak mint culturális intézménynek, hogy jövedelmei után az állami és községi terhekhez járulni nem tarto'zik. Azonban ezen kiváltsága már általában megszűnt az 1848ik törvényekben kimondott közteherviselés által, megszűnt pedig különösen az azóta hozott különböző adókat stipulait országos törvények által,