Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

ki a zenekarban. Bizonyíthatja tehetségét, ,,a nékem olly kimondhatattlan kedves Pétsi nemesség 's polgárság, kiknek mind Farsangi, mind máskori felettébb tisztes mulatságaikban az muzsikarendjét olly szívesen elláttam, hogy tapasztalván a' számtalanszor nyilatkoztatott nékem olly kedves megelégedéseket." Mann Bernát ,,Pétsi lakos és Muzsikus . . . Cseh országbul Pécsre szakadván" szerényen megjegyzi, hogy „Waldhorn és más Klappen Trombita instrumentumokban való tudományom ezen közönség előtt bátran merem állítani bámulást gerjesztett". Ezután kéri felvételét, mert „én 3 esztendők el forgása alatt a hányszor meghívattam a Regens Chori Ur által ingyen . . . (és) szerentsém vagyon a fent érintett minden muzsikánál elkerülhetetlenül szükséges instrumentumokat — úgy, hogy a vidékben hasonlóm nintsen — és a milyen tagokkal valóban a Chorus szűkölködik — jágyzani."

178 Döntés nem születik ügyükben, nyilván azért, mert tenoristára volt szükség, nem hangszeresre. Kulka János el is megy Pécsről, 1834—37 között Tatán találkozunk vele, Esterházy gróf zenekarában orgonál.

1

'

9 Mann Bernát viszont 1836-ban bekerül a zenekarba.

180 Lickl vele jó kapcsolatban lehetett, éppen a kérelme beadása előtt, szeptember 19-én esküvői tanúja.

181 A másik tanú Zsolnay Miklós, akinek ezidőtájt nürnbergi áru- és hangszerkereskedése volt.

182 Feltételezhetjük, hogy a húrokat, vonóshangszerek egyéb alkatrészeit itt vásárolták. Itt mondjuk el azt is, hogy a korabeli papírmalom kottapapírt is előállított, jól láthatóan szabályos a vonalazás és a méretek is mások, mint a különféle levélpapíroké. Zám Ignác vízjele például igen sok kottapapíron feltűnik.

183 Megfigyelhettük a fenti muzsikusoknál, hogy valamennyien cseh származásúak. Nem új jelenség ez, hiszen már a 18. század folyamán is több cseh muzsikus érkezett Pécsre. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat, akik ugyan nem kerültek be a káptalani zenekarba, de a város ünnepein vagy zenés helyeken szerepelhettek: ,,Ébert Lénárt hangász Cseh Országból ide szakadván", ,,Scholtz József hangász a Morva országi Törvényhatóságtól mindennemű elbocsáttatást nyervén"; „Veber József hangász Tomitschán faluból, nevezetesen wernesdorfi Cseh Országba kebelezett uradalomból lévén" vagy Eberl Ferenc zenész

18

'' Egy 1831. november 16-1 zenekari kérelemből fogalmunk lehet muzsikusaink napi szolgálatairól. Megtudjuk, hogy két csoportba osztják őket, mindegyik egy teljes hétig dolgozik. Persze ez a rendelkezés csak a hétköznapokra vontakozik. A kérelem oka éppen az, hogy most az ádventi időben a rorátékat is zenével kell kísérni és a „kötelességükön felüli rendelkezés végrehajtása sok és nagy igénybevétellel jár, szemben a korábbi misékkel". A probléma ott van, hogy az együttes „egyik fele csak énekesből áll, ahol egyszer Schmidtnek, a másik héten Werbnek kell orgonálnia, az első esetben hiány van tenoristákban, a másikban basszusban. Ha történetesen bárki megbetegszik, a zene olyan rosszul szól majd, hogy valósággal kivihetetlen lenne egy népéneket orgonakísérettel énekelni." Ráadásul így most háromnegyed hattól fél tízig megszakítás nélkül kell a kóruson tartózkodniuk, mivel a roráté után negyednyolckor kezdődik a papnövendékek karéneke és a távoli lakások miatt nem érdemes eltávozni a hamarosan kezdődő konvent miséig, (gy aztán hurutot és rekedtséget kapnak és az énekkarban használhatatlanokká válnak. A nehézségeket tovább növeli Szepesy püspök azon rendelkezése, hogy nagy ünnepeken a matutinumokon és hórákon is részt kell venniük, amelyeket korábban a kispapok láttak el. Valakinek persze el kell látnia a zenei szolgálatokat. Orbán János kántor érzi persze, hogy ha a káptalan beleegyezik a muzsikusok kérésébe, akkor neki kell