Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez 1916-1921

nem-e remegne meg attól a hatalmas erőtől, amit ezek a hatalmas, háromszorosan elnyomott tömegek képviselnek? Milyen lesz a nő a jövő társadalomban? — Erre egyszerűen felelni nagyon nehéz. A vélemények nagyon eltérőek. A legtöbbje akik ezzel a problémával foglalkoznak, a nőnek rendkívüli, ideális küldetést szánnak. Ócska, elnyűtt társadalmi felfogásaikat előre vetítik a jövőbe, — ahogy ők mondják, megtisztítva minden salaktól, minden piszoktól. — Azonban mindig elfelejtik legtöbben a meglévőt vizsgálni, ezekből következményeket levonni és azt előre vitetni. A legtöbb embernek az a mániája, hogy a nőnek nincs más rendeltetése, mint az anyaság, a családi tűzhely ápolása. És nagyon sokan akik ezzel foglalkoznak, ugyanezen fogalmakat akarják a jövő társadalomba belevinni, — igaz megtisztítva, nemesebben, még mielőtt tovább mennék, vizsgáljuk meg a mai nőt és a két nem egymáshoz való viszonyát. Azok, akik azt állítják, hogy a'z élet célja az élet, azokkal szemben azt állítom, hogy az emberiség minden rétegének célja az élvezet, a boldogság keresése. Az anyaság, az új nemzedék teremtése egy szükséges kényszer. Ami még nem cél. Maga a közösülés nem azért történik, mert egy új embert akarnak teremteni, hanem mert élvezni akarunk. Ha jól megfigyeljük az állatvilágot, ha önmagunkat a szerelem idill idején megvizsgáljuk, látni fogjuk, hogy minden előkészületünk arra irányul, hogy egy másodperczen át tartó kellemes érzést, minnél hosszabbra nyújtsunk. Nem-e minden törekvésünk azt a célt szolgálja, hogy idegeink minél tovább legyen kába és ha ezt nem érjük el, a természet egyszerű törvényei alapján igyekszünk ezt mesterségesen előidézni. Erről most többet beszélni nincs időm, csak röviden utalok arra, hogy az uralom megteremtése, s a proletárosztály küzdelme azért van, hogy helyzetét, létét, minél jobban, minél kényelmesebben rendezze be. És ezen küzdelmekben a nemzedék fenntartása nem legelső és legfontosabb tényező. Továbbá, számtalan példa mutatja, hogy minden az élvezetekért történik. És éppen a nő az, aki nem mindig talá' kielégülést egyszerűen a közösülésben, — így azt egyszerűen megveti. A Család nem egyéb, mint egy ideális agyterméknek rossz reproduktiója. És érdekes, hogy még századokkal ezelőtt sem volt a család annak az ideális gondolatnak atz ápolója, amit az emberek vártak tőle. A család gondolatát a magántulajdon szülte. Tudom, akik ezeket a gondolatokat meghallgatják, azok ijedten tiltakoznak ellene. Az évezredes társadalmi felfogás nem állt másból, mint illúziókból, amely illúzió szolgálta a szellemi mákonyt, amely azt a célt Szolgálta, hogy az emberiség éltakarja, meztelen, önző énjét. Neki szellemi selyempapír kellett, hogy abba öltöztessék ócska áruit, hogy amikor önmaga kezébe kerül, ne lássa azt a meztelenséget, hanem a selyempapír illúziókat teremtve elvonja a valóság elől. Ügy a nőnek mint a férfinak a jövő társadalomban a célja az élvezetek, a kényelem lesz. Szabad, független lenni! Hogy a jóból, minél nagyobb adagot harapjon. Tudatosan elkábítja magát az, aki mást remél. Alz nem akarja észrevenni, hogy miért küzd. Nem elvekért, nem ideálokért küzdünk, hanem az élvezetekért, a jobb létért. Ha ez mind igaz, aminthogy igaz is, akkor a nőnek nem lehet külön rendeltetést szabni, mint ahogy nincs is. Először mind a két nem gazdasági függetlenségre törekszik azaiz, — értve ezalatt — az egymástól való függés eltörlését, amit csak kollektív társadalommal a legközelebbi időkben, — később valami szebbel érhetünk el. Ez a társadalom felbontja a kis családokat és helyét a nagy családok foglalják el. Marad még egy kapocs, amit a mai társadalom annak hisz: a gyermek fölösleges teher mindkét nemre. Hazug önimádás dz, hogy van gyermekszeretet. Nincs. Ha néhol van ez, az nem más, mint az élvezetnek ilyen alakban való megnyilvánulása. Nincs szülő szeretet. Ez van legkevésbé. A gyermek szeretete nem más, mint a vagyon szeretete, amit meg akar kaparintani. Akik mégis beszélnek gyermeki szeretetről, azok önmagukat ámítják. (Eredeti kézirat gépelt másolata.) Bm. L. Kézirattár 21/1973. 18. 1921. január 18. A Munkás ismerteti a II. és III. Internacionáléról elhangzott előadást A II. és III. Internacionáléról beszélt Doktor Sándor elvtárs a szociális tanfolyam csütörtöki előadásán. Ismertette, hogy a dolgozó tömegek a rabszolgaság és jobbágyság idejében is sokszor megpróbálták lerázni igájukat, de mozgalmukban nem volt világos cél, nem volt szervezettség és főleg nem volt a nemzetközi együttműködés, az Internacionálé. Ugyanekkor azonban az uralkodó osztályoknak már meg volt az első nemzetközi szerveze-