Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez 1916-1921

mileg, mint gyakorlatilag nemcsak mellőzte a női testvéreink párhuzamos harcát, hanem egyenesen lenézte azt. Ezzel beálúolt az a meggyőződés minden téren, hogy minden olyan mozgalmat, amelyet nők kezdenek, — igyekeznek még a legkomolyabb és legöregebb szocialisták is leinteni, esetleg csak ,,jóakaratúlag" foglalkozni velük. Amíg pedig nincs meg a teljes egyenlőség szellemileg elfogadva, addig, amíg a férfiak csak kényszerből és nem meggyőződésből látják a nőket a küzdők táborában, addig nem lehet eredményes harcot vívni, meri báimiként is vagyunk egy táborban, már a megszólításban is — „elvtársak" és ,,elvtársnők" - benne van a gondolati kaszt szelleme, amely osztályoz férfiakra, mint elsőrendű harcosokra, — nőkre, akiket nem lehet „komolyan" venni, tehát éppen csak cafrang társaság, amit jóakaratúlag tűr meg a férfitársaság. Amikor tehát ezen látszólagos kis dolgot felhozom, szót szentelek annak boncolgatására, akkor harcolok a dogma, a megkövesedett szokások ellen. Harcolok azon agybénító szellem ellen, ami még mindig makacsul ragaszkodik jogai ellen. Amely még mindig különbséget akar tenni férfi és nő proletár között és nem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy a nő, helyzeténél fogva sokkal nagyobb forradalmi gyűjtő medencze, mint a férfi. Hogy a nő az évearedes elnyomás hatása alatt sokkal finomabb érzékkel bír minden nemesebb s szép iránt és könnyebben lobban, — ezt a burzsoá társadalom minduntalan kihasználja és valahányszor bajban a tőke és a profit, akkor hangzatos frázisokkal nem a férfiakhoz szól, hanem rögtön a nőkre, nyakra-főre apellál és tudjuk, hogy nem eredménytelenül. Ha tehát mi eredményt akarunk elérni, ha annyira vagyunk a végső felszabadulásra, akkor tudnunk kell, hogy hol van terünk és legalkalmasabb talajunk a mozgalmunk kiélesítésére. Akkor ne álljunk bután a probléma előtt, győzzük le először önmagunkban a szakszervezeti bürokrácia e hamis szellemét és ezt szavakban, tettekben, mindenkor juttassuk kifejezésre. Ezért kapaszkodtam e kis szóba és ezért emeltem szót, hogy még a Szellemet is küszöböljük ki, ami látszatát adná, hogy vannak különbségek férfi és nő harcos proletárok között. Ezek után rátérek előadásom tulajdonképpeni tárgyára: a nő múltjának és jelenének boncolgatására. Itt újból hangsúlyozni kívánom, hogy szándékosan kerültem e szót, hogy „nőkérdés", — mert én ilyet nem ismerek. Nem ismerek pedig a munkásmozgalom keretén belül. Ilyen módon van tényleg „nőkérdés", de csak a feministák részére, akiknek látóköre nem akar kitérni az igaZi okokra és tudatosan elzárkózik még a megismerése élői is. ök a nőt szintén függetleníteni akarják, de csak a férfiak gyámkodása alól, de ugyanakkor szembetalálják magukat egy évezredesen felépített Férfiszellemű társadalmi renddel, — ők nem akarnak újabb társadalmat, ők arra törekszenek, hogy mai társadalom keretein belül oldják meg ezt a „női kérdést". Ennek a mozgalomnak már vannak kitűnő eredményei, — ez ugyanis abban merül ki, hogy lehetőleg mindenben utánozni akarják a férfiakat. Különösen a rosszabb szokásokban. Ha a férfinek mulatni szabad, ha látogatásokat, más egyebeket tehet, akkor a feminista azt mondja: „Nekem is szabad." És legelőször is a cigarettezésen kezdi. Evvel meg is van oldva a női kérdés. Elvtársaim! Mi nem foglalkozhatunk ilyen módon a nők helyzetével, nekünk tudnunk kell, hogy mi okozta a nők rabszolgaságát. Természetesen most nem beszélünk a proletár osztály rabsjzolgaságáról. Azzal most nem akarok foglalkozni, hogy az isten kit teremtett előbb, nőt-e vagy Férfit. Egyik nagy francia filozófus azt vitatja, hogy az ember fejlődésének kezdetén nem heteiéit két külön nem, — a szaporodás osztódással történt. A nem fejlődése később történt és utalással a természetre, amely ma is számos példát mutat (Gouillmonde: A szerelem fnikája) mindenütt a nősténynek ad több jogot és az anyaság jogán a természet mindenképpen a nőt állítja oda az elsőbb helyre. A természet ezen törvénye a kommunizmusban határozottan kidomborul és tény éppen az anyaság révén, hogy a nőnek több joga van, mint a férfinak. Hogy ez mégsem így van a mai társadalomban, annak gazdasági okai vannak, Az őskorban a nőnek ez a joga nagyon is kidomborodott. Amikor az anyajog erejénél fogva a férfinak csak a megtűrt, szolgai megaláztatás maradt. Az anya volt minden. Családalapító, bíró, törzsfő, — a férfi csak a csatlós szerepet játszotta. Hogy ez így volt, leginkább mutatják azok a vadtörzseknek a szokásai, törvényei, melyek még ma is Afrika, Amerika őserdeiben élnek és ma is a természet eme törvényeit fogadják el. Mi az az anyajog? Amikor még nem kötötték a nemeket egymáshoz, más mint a fajfenntartás s az ösztön, amikor a házi tűzhely, nevelés csak a nőre hárult, akkor az anya, eme jogával élve, bírója, tanácsadója volt gyermekeinek és mint anyának, a gyermekek — még ha felnőttek is voltak — mindenkor tisztelettel és becsülettel tartóztak. Ez az érzelem, ami az anyát gyermekeihez fűzte, az idők folyamán joggá lett és ezen a jogon az anya a törzs vezetője, bírája lett,