Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Tegzes Ferenc: Válogatott dokumentumok a pécsi munkásoktatás történetéhez 1916-1921

1916. február 26. A Munkás ismerteti Kelemen Mózes előadását a hadi rokkantak állami és társadalmi gondozásáról A Népkönyvtár Egyesület által rendezett előadás sorozat legutolsónak hirdetett előadása vasárnap tartatott meg az Apollóban. Kelemen Mózes dr.

1 pécsi ügyvéd, ismert szociológus tartotta az előadást a hadi rokkantak állami és társadalmi gondozásáról. Az előadó szerint jogi szempontból úgy lehet legjobban kifejezni a hadi rokkantak és állam viszonyát egymás között, hogy adós fizess. Az állam az adós és a rokkantak a hitelezők. A rokkantkérdés állami megoldására alz előadó a jelenlegi kivételes állapotot tartja legkedvezőbbnek, amikor az államhatalom mindenekfelett való korlátlan hatalma megnyilvánul. Igaz, hogy a mai háború amúgy is óriási terheket ró az államra. Szédületes összegek kellenek majd a jövő államháztartás fenntartására, de azért nem szabad azt hinni, hogy amellett a sok milliárd állami kiadás melett egy-két százmillió ne jutna a hadi rokkantak megfelelő állami gondozására is. A jövő pénzügyminiszterét ezért előadó amolyan forradalmi reformernek tudja elképzelni, akinek minden eszközzel gondoskodnia kell az állam óriási módon megnövekedett kötelezettségeinek teljesítéséről. Új adópolitikának kell következni, mely a tehetősebb osztályokat jobban igénybe veszi, mint eddig vette, ami nem is elképzelhetetlen, hiszen igen sokról lemondhatnak a társadalomnak közép, felső és legfelsőbb osztályaihoz tartozó tagjai. A társadalom önkéntes, ún. jótékony támogatására előadó nem tartja célszerűnek építeni a rokkantellátást illetőleg. Számos példával bizonyítja, hogy a társadalom gondossága e téren csak szalmaláng. Az államé legyen tehát a feladat oroszlánrésze, a társadalom szerepe pedig amolyan partonázszerep legyen, melyre különben ugyancsak szükség lesz. — A kitűnő előadást a hallgatóság élénik tapssal jutalmazta. Munkás, 1916. február 26. 5—6. p. (Előadás a hadi rokkantakról.) 1 Kelemen Mózes: 1870-ben született Kadarkúton. 1896-ban Budapesten tett ügyvédi vizsgát, akkor került Pécsre. Jelentős jogi irodalmi tevékenységet fejtett ki, mint széles tudású kereskedelmi és bűntetőjogi ügyvéd. Már a Munkásiskolában is tartott előadásokat. 4. 1916. december 2. A Munkás cikke, a Munkásképző által tervbe vett előadássorozat megindításáról A szervezett munkásságnak e nagy véres viaskodás közepette sem szabad megfeledkezniök a szocialista öntudat fejlesztéséről, erősítéséről, az újabb munkásgenerációnak az osztályharc szellemében való neveléséről, a nők felvilágosításáról, öntudatra ébresztéséről, egyszóval a szocialista agitáció, folytonos s'zervező propaganda szükségességéről.

1 Ha külső háborút viselünk is már évek óta az állam épségének, függetlenségének biztosításáért; ha ezen titáni harcban mozgalmunk legjobbjainak tízezrei véreznek is, szenvednek is, távol a mi körünktől, harcos sorainktól; ha a kivételes állapotok számtalan fajtájú bilincse szorul is szabad mozgásunk, akadálytalan tevékenykedésünkre erős gátképpen: még sem szabad megfeledkeznünk magunkról, az osztályharc fontosságáról. Tudnunk kell, hogy mégis vagyunk még itthon olyanok, akikre nehéz feladatok várnak egyrészt a jövőben és súlyos kötelességek haramiának a jelenben. Tudnunk kell azt is, hogy egyszer csak vége lesz ennek a szörnyű állapotnak és akkor nekünk újra ott kell folytatni a munkát, a szervező akciótól, ahol annak idején kényszerűségből elhagytuk. Tudnunk kell, hogy mik a mi jelen- és jövőbeli céljaink és azt is, hogy ezeket a nagy célokat, csak úgy érhetjük el, ha nagy, hatalmas és öntudatos lesz mi táborunk; ha sokan hiszünk és céltudatosan, egységesen, egyet akarva, tudunk küzdeni, tudunk áldozni a munkásosztály végső fölszabadítását célzó nagy és fenséges feladatunkért. Ma rendszeres szervező agitációról a kivételes állapotok miatt szó sem lehet, ezt mindnyájan tudjuk. Sem szóval, sem tollal nem agitálhatunk ma szabadon, mert nem rendelkezünk ebben kellő szabadsággal. Csendben és céltudatosan azért dolgozhatunk; szerezhetünk új tagokat is a szervezeteinknek és új olvasókat is pártlapjainknak. Ennek a csendes munkának a módját minden öntudatos szocialistának tudnia kell és hisszük, hogy tudja is. De a propagandának egy igen hatékony, vagy tán a leghatékonyabb eszköze mégis a tö-