Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A KÖZOKTATÁS ÉS MUNKÁSOKTATÁS TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás szervezési problémái a baranyai népiskolákban az 1923/24 - 1943/44 tanévekben

rint tanítani. A főispán úgy véli, hogy a lakosság magyar érzésvilágával akar tüntetni annak ellenére, hogy német anyanyelvű és nincs elmagyarosodva sem. Lánycsókon nem a kijelölt arányoknak megfelelően tanítottak. Csak egy tanító tanított magyarul, a többi négy az egységes rendszer szerint. A beiratkozáskor ragaszkodtak ahhoz, hogy német anyanyelvű csak az egységes rendszerű oktatásra íratható. Németbólyban fordított irányú eltérés következett be. A tanítók először nem, de később mégis elfogadták a magyar nyelvű iskolába a német anyanyelvűeket is. A tanulók aránya 275 magyar és 70 német nyelvű tanuló. Saját felelősségükre a kijelöléssel ellentétes arányban 4 tanító magyarul, 2 az egységes rendszer szerint tanított és nem fordítva. Somberekén a magyar nyelvű oktatást látták feleslegesnek. A magyar nyelvű tanítást egy újabb tanerő beállításával kellett volna megoldani. A szervezéssel kapcsolatban az esperes az iskolaszék véleményének alapján a kérést elutasította. Az ellenállást motiválja, hogy 221 tanulóra 3 tanító jutott. A főispán a döntést a pángermán agitációnak tulajdonította.'

1

' A magyar nyelvű tanulók oktatása Hímesházán sem történt meg/

15 Nem sikerült maradéktalanul az átszervezés a baranyavári járás területén Magyarbólyban sem. Az iskola egy tanerős volt, a második állás szervezésére és az új tanterem építésére még nem intézkedtek. Villánykövesden az egyházközségi képviselőtestület a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól a magyar tanítási nyelv meghagyását kérte. A kérelmet a szülők kivétel nélkül aláírták. Lapáncsán ugyan 1 tanerő az egységes rendszerben tanított, de a második tanítói állás szervezése és a tanterem építése még nem történt meg/" Általánosított módon kapunk tájékoztatást az átszervezés során felmerült problémákról a főispánnak a miniszterhez címzett beszámolójából. Információit jelentésekből és az érdekeltek panaszaiból szerezte. Zavarok keletkeztek azokban az iskolákban, melyekben kisebbségi oktatást és magyar tagozatú oktatást is szerveztek. A nehézségeket a tanköteleseknek a tagozatok közötti megoszlása okozta. Helyesnek azt a gyakorlatot vélte, mely a szülők döntését venné figyelembe. Több helyen előfordult azonban, hogy ezt a döntést az iskola igazgatósága hozta meg, a szülők ellenkező kívánsága ellenére. Sérelmesnek tartotta, hogy formális névelemzés alapján döntenek a hovatartozásról. Nem veszik figyelembe, hogy vannak német nevűek, akik egy szót sem tudnak németül, ennek ellenére német tagozatba irányítják őket. Fordított helyzet is előfordult. Nem látta egységesnek a tanítók felfogását sem. Egyrészt arra bíztatták a kisebbségi anyanyelvűeket, hogy jogaikkal ne éljenek és magyar tagozatra Írassák gyermekeiket. A nemzetiségi tagozatok elnéptelenítésével szabotálták a rendelet végrehajtását. Másrészt túlzott erőszakossággal szervezték a kisebbségi oktatást és így népszerűtlenítették. A szülők állásfoglalása sem határozott. A minden oldalról folyó csendes izgatás között ingadoztak. Kívánságaikat állandóan változtatták. A jelentkező problémákat úgy látta megoldhatónak, ha a beiratkozás alkalmával a szülők maguk határozzák meg azt, hogy gyermekük melyik tagozatra járjon. A beiratkozás eredménye alapján kellene eldönteni a tanrendet is. Szerinte az állam a kisebbségi oktatásra vonatkozó kötelezettségének minden kritikát felülmúló módon eleget tett azzal, hogy a vegyesnyelvű oktatást korlátlan mértékben biztosította. A kényszerítő rendszabályok viszont erős és sorozatos visszahatásokat váltottak ki, ezért a kormány igyekezetét sem belföldön, sem külföldön soha nem fogják elismerni. Továbbra is felfújják és általánosítják azokat a szórványos eseteket, melyek azt a látszatot keltik, hogy a rendelet végrehajtása