Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

Móricz Zsigmond utolsó fényképe éves magyarság kitalált minden bajai gyógyítására s minden bűnei büntetésére: az egykét éppen Kákicson kellett látnom, hogy 82 házból 28-ban már nincs örökös . . ." ,, . . , Látogatása után néhány napra kívánságához híven a vármegyét jártuk. Megálltunk sokhelyütt és mindenütt a zöldkeresztes és Stefánia-házak előtt, ahol éppen orvosi vizitre jöttek az anyák gyermekükkel. Nézte hosszan, hallgatagon a pólyázó szobában és orvosi rendelőben folyó munkát, majd megeredt a szava, és kiderült, mosolygó arccal kérdezte fáradhatatlanul az orvost, a védőnőket és anyákat, és közben szakadatlanul jegyzett a naplójába." ,,Már gyakran találkoztam az ország legkülönbözőbb városaiban a Stefánia csecsemővédő szervezet remekül felszerelt helyiségeivel, de a Stefánia mellett itt láttam először a Zöldkereszt munkáját" — írja a baranyai tapasztalatairól szóló egyik lelkes hangú cikkében, amelyben a védőnőkről a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozik. ,,Az egész vidéken azt figyeltem — írja —, hogy a megrontott, szétszabdalt, ezer politikai sebből vérző kis magyarság élete bámulatos módon tisztul. Fiatal nőkezek söpörnek benne. S ahol ez a söprű megkezdi munkáját, ott az egész élet átalakul. Azt a hónapot, amit most Baranyában töltöttem, már ebben a rövid életben soha el nem felejtem. Sűrű, sűrű, kicsinél kisebb falvak, ahogy ott állnak a télben, fázósan összeggubbaszkodva, piszkosan,