Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

FEJEZETEK A JANUS PANNONIUS IRODALMI TÁRSASÁG TÖRTÉNETÉBŐL HORVÁTH VERONIKA Bevezetés A Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetében két periódust lehet elkülöníteni : 1. 1931-től 1941-ig, 2. 1942-től 1945-ig, a társaság feloszlatásáig. Az első időszakban a társaság fő célja olvasóközönséget teremteni az irodalom számára. Ennek a törekvésnek adott hangot Klebesberg Kuno is már az alakuló ülésen. Ezt a célt szolgálták a társaság ünnepélyes felolvasó ülései, a szépirodalmi, esztétikai és szellemtudományi pályadíjak meghirdetései, és nem utolsó sorban az induló fiatal tehetségek támogatása. A hagyományőrző Pécs lelkesen fogadta a társaság nyilvános irodalmi estjeit, amelyeken alkalom nyílott az igényes irodalom iránti fogékonyság felkeltésére. A társaság vezetőségéből az alábbiak áldozatos tevékenységét és ügyszeretetéi hangsúlyozom: Babits Mihályét — aki ifjúsága színhelyéhez haláláig hű maradt —, a társaságot életre szólító és a társaság, valamint az irodalom ügyéért fáradhatatlanul tevékenykedő Lovász Pálét; a sajátos életutat megjárt író-elnökét, Surányi Miklósét; a művészetek áldozatos szolgájáét, Fischer Béláét; valamint a regénypályázat, a könyvkiadás és a Sorsunk c. folyóirat tehetséges szervezőjét, Várkonyi Nándorét. A társaság előadó estjeit ünnepélyes külsőségek jellemezték. A szereplő írók színes, érdekes képet adtak a kor rendkívül sokféle irodalmi hang- és gondolatskálájáról, valamint arról, hogy a társaság vezetősége pártállásra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül bárkit pódiumhoz juttatott. A meghökkentően heterogén összetételű előadógárdából néhányat említek csupán: Klebesberg Kuno, Mécs László, Ravasz László, Illyés Gyula, Féia Géza, Ignotus Pál, Szabó Lőrinc, Sértő Kálmán. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság azonban nemcsak irodalmi társulat volt. A szépirodalom terjesztésén kívül a tudományosság kialakítására is törekedett. Erre szolgáltak azok a próbálkozások, amelyek az egyetemmel való közös eszmeiség kialakítását szorgalmazták. A vezetőség dicséretes erőfeszítésekkel tartotta életben az irodalmi egyesületet. A súlyos anyagi helyzet szinte rákényszerítette a társaságot, hogy a legkülönbözőbb jövedelmi forrásokat is felkutassa, illetve felhasználja. Részben ez az oka annak, hogy a társaság életének már viszonylag korai szakaszában tagdíjat fizető alapítóés pártolótagokkal bővül a taglétszám.