Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez

Ezt a kórusművet nagyon megkedveli az egyesület, hosszú ideig műsorán is ta rtja. Természetesen még egy ilyen híres egyesület munkája sem volt mentes a hullámvölgyektől. Ezek sajátos módon, általában a nagy sikerek után jelentkeztek. A dicsőség a dalárda sok tagjának a fejébe szállt, fegyelmezetlenkedtek, nem látogatták a próbákat, nem mentek el a hangeversenyekre, volt úgy, hogy országos dalárdaünnepélyen való részvételt is le kellett mondani emiatt. Ilyenkor a személyi ellentétek is a felszínre kerültek, és a dalárda néhány tagjának az elkedvetlenedésével, kilépésével, a dicsőség elmaradásával fizetett ezért. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogyha a társaság úgy látta, érdemes fáradni, nagyon tudott lelkesedni, magával ragadta szinte az egész város zeneszerető közönségét, mint az 1883-as külföldi út, és a Verdi: „Requiem" 1897 és 1898. évi előadásai alkalmával lörtént. Az egyesület hangversenyeit a Czindery-kertben tartotta (ma: a Rákóczi úti gőzfürdő áll a helyén), majd a közkedvelt Hattyú ' vendéglőben (ma: Kossuth u. 15.), illetve az Oertzen-házban (Pécs régi színháza a mai Janus Pannonius Gimnázium helyén), ahol az első egyleti székhely is volt. Később költöztek át a Polgári Fiúiskola épületébe (ma: Belvárosi Általános Iskola, Leonardo da Vinci u.). A Pécsi Dalárda zenekarral is emlékezetes sikereket aratott. Ilyen szempontból nagy segítséget kapott a városban állomásozó 44. majd 56. gyalogezred zenekarától, ezenkívül, ezenkívül a Pécsi Zeneegylettől, illetve ennek a megszűnése után a Pécsi Zenekedvelők Egyesületétől. Nem véletlen, hogy legnagyobb sikereiket a híressé vált Zenekedvelők Egyesületével aratta a század végén. A választmány nagyon ügyelt a tagok zenei képzésére is. Már az alakulás után Wachauer Károly megszervezi a kottát olvasni nem tudóknak a tanulást, később Hoffer Károly nyit énekiskolát, ugyancsak ő foglalkozik a női énekkar megszervezésével is.° A dalárda tagjainak sorába a különböző foglalkozású és vagyoni helyzetű polgárok léptek be, számos munkás és kisiparos is. Ha csak találomra belelapozunk az alakulás előtti tagtoborzó ívekbe, széles kör bontakozik ki szemünk előtt, jó kútfőül szolgál a város akkori népességi összetételének vizsgálatához. A rendes- és pártoló tagok között találunk, a bejegyzés szerint kesztyűmestert és föstészt, cípőmestert és Cs. Kir. hadnagyot, üvegest és vármegyei díjnokot, özvegyet és ügyvédet, magánzót, molnárt, szűcsmestert, nyomdai ügyvivőt, bornagykereskedőt, püspöki udvari káplánt, táncművészt, szappanost, zongoragyárost, földesuraságot, tanodaigazgatót, ácsmestert, építészt, tanulót, mérnököt, törvényszéki ülnököt, szíjgyártót, földbirtokost, viaszgyertyakészítőt, kőszéntulajdonost, puskaművest, gyógyszerészt és még sok foglalkozás és társadalmi állás képviselőjét.

5 A dalegylet titkára és pénztárnoka a közgyűlésre elkészíti a jelentését az előző év munkájáról. Az 1877. év eredményeiről az 1878. május 7-i titkári jelentés szól. Az 1877. évben tartott köz-iletve választmányi ülések száma 2, illetve 20 volt, fölvettek 17 pártoló és 14 működő tagot, 9 fő lépett ki a tagok közül. A titkári jelentés, amelyet Reberics Imre egyleti titkár készített, az év közbeni fontosabb határozatokat ismerteti. Először arról szól, hogy a múlt évben hozták a rendelkezést, hogy a tiszteletbeli tagok sorából választott vezetőségi tagok is egyenlő jogokat kapnak, mint a működő tagok. A következő határozat az azévben megrendezendő országos dalárdaünnepélyen való részvétel szükségességét szögezi le.