Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

1793. június 9.: Der Zauberpfeil oder Das Kabinett der Wahrheit. (A varálzsnyíl, avagy az igazság kormánya.) Kétfelvonásos nagyopera. Szövegíró: Schikaneder. Grove lexikona szerint egyike a számtalan Varázsfuvola-utánérzésnek.

!J Ez érthető is, hiszen ugyanebben a színházban volt 1791. szeptember 30-án a bemutatója. 1794. március 15.: Die Haushaltung nach der Mode oder Der 30 jährige Bernhardt. (Divatos háztartás, avagy a 30 éves Bernát.) Szövegíró: Heufeld és Haselbeck. Ezt az operát — valószínűleg más zenével — már 1778-ban bemutatta a Theater beim Fasan am Neustift. 1795. körül: Der Zankapfel. (A civódás.) Háromfelvonásos opera'. A szövegíró ismeretlen. 1799. április 20.: Astaroth, der Verführer. (Astaroth, a csábító.) Kétrészes daljáték, a második rész alcíme: Der Kampf mit dem Fürsten der Finsternis. (Harc a sötétség hercegével.) Szövegíró: Perinet. 1799. június 28.: Faust Leben, Thaten und Höllenfahrt. (Faust élete, cselekedetei és pokolra szállása.) Kétrészes daljáték. Szövegíró: Vol'l. 1800. március 29.: Der vermeinte Hexenmeister. (Az ál boszorkánymester.) Kétfelvonásos falusi vígopera. Szövegíró: Schikaneder. 1800. október 2.: Der Orgelspieler oder Die Abenteuer in Gebirge. (Az orgonista, avagy Kaland a hegyen.) Háromfelvonásos komikus daljáték, Spiess után. Szövegírója ismeretlen 1800. december 27.: Der Durchmarsch. (Az átvonulás.) Daljáték. Szövegíró: Schildbach. A leopoldstadti Carl-Theater és a Theater „auf der Wieden" bukása után alakult Theater an der Wien is bemutatott egy-egy Lickl-operát: 1797. június 5.: Der Brüder von Kakeran. (A Kakerani (?) testvérek.) Vígopera, szövegírója: Stegmayer. 1802. július 3.: Der Brigitta-Kirchtag. (A Brigitta-napi búcsú.) Komikus daljáték. Szövegíró: Richter. Operai sikereivel párhuzamosan a iegjelentősebb bécsi zeneműkiadóknál (Joseph Eder, Tranquillo Mollo Comp., Musikalisches Magazin) jelennek meg zongorára, illetve különböző összeállítású kamaraegyüttesekre írott művei.

10 De nemcsak a bécsiek, hanem a német területen levő offenbachi André és az augsburgi Gombartkiadó is kedveli. Gerber így valóban leírhatta lexikonában, hogy Lickl „kiadott műveinek száma alapján a legkedveltebbek közé sorolható".

11 A sajtó — elsősorban a Leipziger Allgemeine Musik-Zeitung —, viszont meglehetősen elutasító. Mai fül számára szokatlanul élesen bírálja az ismeretlen recenzens 1799. októberében a bécsi Ederkiadónál megjelent Három zongoradarabot: „Lickl úr bizonyosan azt hitte, hogy . . . lapos, ízetlen pötyögésével és ezerszer elkoptatott frázisaival, amelyeket a legnagyobb elégedettséggel kétszer egymás után megismétel — megússza a kritikát. . . Mivel a recenzens több hasonló művével találkozott és ezek alapján ítélhet, jobban tenné, ha okos határozottsággal felhagyna, ha nem is a komponálással, ... de legalábbis az efféle silányságok kiadásával."

12 A decemberi számban már enyhébb hangon szól a szintén Edéméi megjelent oboa, klarinét, kürt, fagott összeállítású Cassazione stílusáról: „Ha Lickl úr zongoradarabok helyett inkább ilyen hangszeregyüttesekre írna, úgy érdemeket szerezhetne (ezek az összeállítások minden korlátozottságuk ellenére találékonyságot és sokoldalúságot igényelnek)." Javasolja, hogy népszerű operákból hangszereljen fúvósegyüttesre, mert „nem szükséges mindig új melódiákat kitalálni és az Allegrók, Prestók, Finálék és hasonlók számát szaporítani".

13 A kritikák hangja ezután fokozatosan javul, pl. három fuvolaquartettjéről azt olvashatjuk, hogy „azok az előadók, akik lemondanak arról, hogy egy zseni gondolatait kövessék, ismét megtalálják számításukat ezekben a művekben, amelyek szépen haladnak a maguk kerékvágásában és ezen az úton a megszokott elégedettséghez vezetnek".

14 Egy másik recenzió három fuvolaszonátáról dicséri a gondolatok természetes folyamatát, a kidolgozás könnyedségét, és mindkét hangszer, de különösen a fuvola tapasztalatra utaló kezelését.

15 1807 áprilisában a zongorára, hegedűre és gordon-