Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

a megjelölt cégtől vásárolt olaj használata mellett vállal jótállást a gépért.'"

10 Ez a levél magában foglalja azt a tényt, amely szerint a gépgyártó és az olajat forgalmazó cég között megegyezés jött létre egymás ily módon történő támogatására, ezáltal az árut vásárló cég kényszerítve volt egy általa eddig ismeretlen céggel való kapcsolat felvételére. E gépvásárlás magával hozta a hirtelen létszámemelkedést is. Az előbbi évekhez viszonyítva, amikoris a maximális létszám differencia évenként 4-8 fő volt, ez most gyorsan a már említett feltételek miatt 40 fővel szaporodott, akiknek egy részét a bútorgyártásnál alkalmazták. Miután a hangszeripar a művészeti iparágakhoz tartozik, ahol minden egyes mű egyedi alkotás, raktárkészlet nincs, és amelyben uralkodó szerepet kap a magasfokú egyéni tudás, dominál az emberi tehetség, a szerkezeti finomságok, az intonálás egyéni érzékenységet igényel, — mindez kizárja azt, hogy az orgonagyárat a nagyüzemi, gépi munkán alapuló létesítmények közé soroljuk. A hangszerkészítés immanenciája adja azt, hogy mindvégig megtartotta és megtartja ma is manufakturális jellegét, a ,,gyár" kifejezés éppen ezért az orgonaépítészetnek csak szerkezeti és technikai jellegére utalhat, így ebben az értelemben használjuk a továbbiakban is. Az orgonagyár életét nyomonkövetve, folyamatos fejlődés tapasztalható. így a kisiparból először a manufakturális szintet érte el az üzem, majd ezt követően fejlődött — a már említett értelemben — gyárrá. Természetes, hogy pontos, dáLumszerű meghatározást a változatok időpontját tekintve nem lehet megállapítani, mert folyamatos átalakulásról van szó. Az 1890-es évekre tehető a manufaktúra teljes kialakulása, mely gépesítés nélkül, de munkamegosztás szerint termel, ekkor már a gyár a következő részlegekkel dolgozott: 1. finommechanikai műhellyel, amelyben csak a játszóasztalt készítették; 2. szerkezeti részleggel, itt szélládák, fúvók és regisztersípok készítését végezték; 3. fémsípkészítő csoporttal, amely az ötvözeteket, a fémsípokat állította elő; 4. a fémműhellyel, ahol lakatos munkákat végeztek; 5. szerelőcsarnokkal, ahol az összeállításra került sor. Az orgonaépítés terén elérhető gyári szint az 1900-1910-es években látható. A fejlett manufaktúrából a gyárráválás folyamata lényegesen rövidebb időt vett igénybe, mint a kisiparból manufaktúrává való átalakulás. A ,,Magyar Ipar" 1902. augusztus 31-én megjelent számában az iparfelügyelők által országosan felülvizsgált ipartelepek gépesítettségével összevetve, a gyár az ország harmadik (a gáz, petróleum, benzin-meghajtású motorokkal rendelkező) üzemei közé került. Mind az említett gőzgéphez, mind a Diesel-motorhoz még különböző fa- és fémmegmunkáló gépek is tartoztak: egyengető gyalugép, vastagoló gyalugép, marógép, (üzemi nyelven: kelelő) szalag és körfűrészek a famegmunkáláshoz. A vas és fémműhelyhez esztergapad, oszlopos fúrógép, golyósprés (szaknyelven: stancoló) tartozott. Az elektromos meghajtású motorok alkalmazásának ebben az időszakában országosan is, személyi és tárgyi nehézségei voltak. Ennek megismerésére a fent említett lapból idézzük a következőket: ,, . . . A Tolna megyei Bonyhádon négy évvel ezelőtt helyi vállalkozók által lélesítetítt villanyvilágítási telep küzdelemteljes egzisztenciájában 1904. július havában jobb jövővel bíztató fordulat állt be azon körülmény folytán, hogy a telep igazgatását egy kipróbált és külföldön bőséges tapasztalatokat szerzett szakember: Pollák József mérnök vette át. ... A legtöbb helyen az eddig szerzett, használatban volt szerszámok, szerszámgépek lettek szüksé-