Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

vételét kérte az ipari munkásak részére létesített, — Eszéken még ismeretlen — főleg Németország és Ausztria területén működő legényegyletbe. Ez a szervezet amellett, hogy szállást és ellátást biztosított a tagok részére, munkásiskolát is tartott fenn gondoskodott további képzésükről. Mindazokat a hiányokat, amelyek a falusi, majd az eszéki képzés miatt jelentkeztek, pótolni akarta, amelyre itt lehetőség is volt. Meg kell említeni, hogy amíg az eszéki vasárnapi iskolában — amely az ipari tanulók részére létesült — a tanítási anyag a rajz, hittan és írás volt, addig az itt meghirdetett és szabadon választott tantárgyak sok irányú képzést biztosítottak. Angster a következő látogatási kötelezettséggel járó tárgyakat választotta: földrajz, kémia, matematika, fizika, könyvvitel és rajz. Amint Angster is megjegyzi, bizonyos számú hiányzás után a tanuló iskolalátogatási bizonyítványt nem kapott, ami hátrányos volt részére, mert minden munkaadó a vándorkönyvvel együtt, ezt a bizonyítványt tekintette meg először, amelynek bemutatása a munkás részére előnyt jelentett. Ezen iskolán kívül még egy másik rajziskolába is beiratkozott, ahol az ábrázolás elemi szabályainak elsajátítása után eljutott az egészen bonyolult építészeti elemek és szerkezetek szakszerű ábrázolásáig, megszerkesztéséig. (5., 6. és 7. kép.) 1859-ben pár társával még a francia nyelv elsajátítására is vállalkozott. Ennek célja nem a majdani Franciaországba való utazás, az ottani munkavállalás megkönnyítése volt, hanem, mint írja: ,, . . . részint tudásvágyam . . . aztán egy kis büszkeség is lehetett... franciául tanulni nagy szó volt ekkor".

11 Mindezek mellett fennmaradó szabad idejében múzeumokat, templomokat látogatott, amelyeket rajzfüzetében örökített meg, amelyben vándorútjának főbb állomásait, illetve az itt található nevezetes létesítményeket is lerajzolta. (8. sz. kép.) 1859 decemberében Titz Péter orgonaépítőnél helyezkedik el. Az üzem 12-14 fővel dolgozott, ekkor főleg harmónium készítésével foglalkozott. Ez a munkahely életében meghatározó szerephez jutott, mert a jelentkezésnél és a felvételnél, még mint asztalos szakember keresett és kapott munkát, viszont az itt eltöltött idő alatt változott szemléletében, és érdeklődése is egyre határozottabban az orgonaépítés felé irányult. Kezdetben harmónium alkatrészek, később harmóniumszekrények készítését bízták rá. Ettől az időponttól kezdve, 1860-tól már csak az új szakma vonzásában él. csak az orgonaépítés után érdeklődik, és ezen a területen keres munkát, [gy kerül Ullmann orgonaépítőhöz, ahol már az orgona-alkatrészek készítésével bővül ismerete. Amikor Titz Péter a bécsi egyetemi templom orgonájának felállítási munkáin dolgozott, jelentkezett nála ismét Angster József alkalmazásra, de azzal a kikötéssel, hogy csak orgona felállítási munkán akar dolgozni. Alkalmazást nyert a kívánt helyen 1860-61-ben, az orgonaépítés befejező munkálatainál. További munkahelyeinek megválasztásánál fontos szerepe volt életében Schludt orgonaépítőnek, akivel Titz Péter üzemében kötött barátságot. Schludt már felszabadult orgonaépítő segéd volt - szintén vándorúton - aki bécsi tartózkodása előtt Svájcban dolgozott. Feltehetően a baráti érzelemhez a gyakorlott, és más országokban is járt „orgonaépítői tisztelet" is kapcsolódott. Annyi bizonyos, hogy Angster még Bécsben maradt, amikor Schludt ismét Svájcba Haas orgonaépítőhöz ment, majd tovább Párizsba, ahol a Cavaillé—Coll céghez szerződött. A Schludt-tól kapott hívólevelek hatására született meg az a döntése, hogy vándorlásának végcélja Párizs lesz. Bécsből való távozása után útjának minden állomásán ahol módjában állt, orgonát nézett, hallgatott, feljegyzéseket készített. Útvonala, amelyet részben gyalog, részben vonaton tett meg, a következő volt: Brünn —Prága —Drezda - (itt hallott elő-