Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

Angster József gyermekkora, vándorévei Mielőtt Angster József ipari képzésével foglalkoznánk, szükséges megismerni gyermekkorát, azokat a motívumokat, amelyek hatással voltak későbbi fejlődésére, pályaválasztására, munkásságára. Nagyapja az 1790-es években költözött Alsóausztriából Magyarországra — Kácsfaluba -, amely akkor Baranya megyéhez tartozott, ma Jugoszláv terület, a falu Jagodnjak néven ismert. Mint bevándorló, fél telket és házhelyet kapott, de a földművelés mellett volt bognár, cipész, órajavító, és — mint írástudó ember — a falu első tanítója, kántora, községi esküdt, szerződéseket írt, adónyilvántartást vezetett. Apja — mint első gyermek — örökölte a földet, de emellett ácsmesterséget is folytatott. Apjának tanítója még a falu szücsmestere volt — a kor szokásai szerint a falu legsokoldalúbb embere vállalta ezt a feladatot —, akitől az iskolában tanított írás—olvasás mellett, hegedülni és klarinétozni is tanult. Angster József 1834. július 7-én született Kácsfaluban. (3. sz. kép.) Első tanítója nagyapja volt, majd hétéves korában került a falu osztatlan iskolájába, ahol ismereteivel és sokoldalú érdeklődésével kitűnt a többi tanuló közül, és felkeltette tanítójának, Kerner Alajosnak a figyelmét. (Függ. 2.) Kora ifjúságában részt kellett vennie a mezőgazdasági munkákban, mert mint naplójában írja: ,, . . . az akkori szokások szerint olyan gazdaságokat osztani nem is volt megengedve, ... a jog mindig az első fiúra szállt, csak megegyezés vagy végrendeleti úton a másodikra".' Miután első gyermek volt, a gazdasági munkákkal, a gazdaság vezetésével korán meg kellelt ismerkednie, mert a fent említettek szerint ő örökölte volna a földet, és az ipari tevékenységre akkor még sem ő, sem szülei nem gondoltak. Szívesen foglalkozott zenével mint apja, e hajlamát nagyapja felismerve, hegedűt készített részére, nagybátyjától pedig — ki Eszéken iparos tanuló volt — fuvolát és kottát kapott. Hatéves korában már ő maga is készített hangszert, naplója szerint ,, . . . a faluban lakó ráczok által használt úgynevezett »gárávlák«-ot (Függ. 3.), amilyenek a ráczok bizonyosan még a mai napig is használnak. ... ez a hangszer egy darab bővebb nádból áll, egy behasított nyelvvel, 5 lyukkal ellátva a dudának kisebb kiadását képezte, amelyen ugyanazon táncz és énekdarabokat lehetett eljátszani mint a nagy dudán."

4 A hangszerek használata révén erősebben fejlődött hallása, hangszínérzéke, mint technikai képessége, amelyre mint orgonaépítő szakembernek a későbbiekben feltétlen szüksége volt. Abszolút zenei hallással rendelkezett, amelyre következtethetünk a luzerni tartózkodásáról naplójában Írottakból, amikor a Hofkirche órájának hangolásáról ír: ,, . . . A hangok F A C F összhangzatban vannak, az óra mind a négy hangra üt, a negyedet a kis F-re az órát C—A-ra egymás után, és ezután az óra üttös (ütés F. Zs.) ismétlődik a nagy F-re."'' Ezek a zenei alapismeretek, képességek tették többek között alkalmassá arra, hogy a megfelelő képzés megszerzése után a legjobbak közé kerüljön. Az egész életére jellemző megfontoltság és céltudatosság már az ipari foglalkozások közül való választásnál jelentkezett. A földművelési munkafolyamatokat, a lehetőségeket ismerte, és tudta azt, hogy a gazdaság neki biztos megélhetést adhat, de ugyanakkor szellemi igényeit a falusi zárt életforma nem tudja kielégíteni. Az ipari képzésről és a lehetőségekről nagybátyjaitól hallott, a faipart apjától ismerte. A felszabadulás utáni vándorlás révén számára a világ megismerése ily módon volt a legelérhetőbb és a legmegfelelőbb. Nem érzelmi momentum vezette az asztalos szakma választásában sem, hanem a célszerűség: ,, . . . sorban