Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

A hazai orgonaépítészeti viszonyok A 19. században hazánk hangversenyélete — főleg a fővárosban — magas fokon állt, bár nem annyira a hazai művészek pártolása által, hanem a külföldi művészek részére rendezett hangversenyek és ezeknek látogatottsága révén. így a 19. század romantikus hangzásvilága hazánkban ismert, igényelt volt mind a hallgatóság, mind a hazai komponisták részéről. Ezekhez az igényekhez viszont nem zárkózott föl a hazai hangszeripar, ezért szükség volt külföldi behozatalra. Az egyházi zenében Liszt Ferencnek voltak reformjai, amelyeket idehaza is meg akart valósítani. Ennek a reformtörekvésnek voltak támogatói, de ellenzői is. E kérdésről a későbbiekben még szólni fogunk. Az orgonaépítészet elmaradásának több oka volt: 1. A 18. században megindult templomépítészet magával hozta az orgonaépítészet fellendülését is. Az ekkor épült orgonák — tekintettel ezeknek használhatósági idejére — a 19. században még viszonylag jó állapotban voltak, így a 19. századi magyar orgonaépítőknek elsősorban a művek karbantartásával, javításával kellett foglalkozniuk. Ez magával hozta technikai fejlődésük stagnálását, hisz a század elején megszerzett tudásuk elegendő volt a régi orgonák javításához, s ugyanígy az azonos hangképpel rendelkező új művek építéséhez is. 2. A Magyar Királyi Helytartótanács 1816. évi rendelete alapján minden felszabadult legény köteles volt 3 évi vándorutat tenni. A rendelet nem mondja ki, hogy a vándorévek célja a mind magasabb tudás megszerzése, csupán az idő eltöltése volt a fontos ahhoz, hogy valaki szakmájának mestere legyen. Dr. Szigeti Kilián ,,Régi magyar orgonák, Kőszeg" (Zeneműkiadó, Bp. 1974.) c. könyvében például foglalkozik többek között Halper János orgonaépítő mesterrel és vándoréveivel. Vándoréveinek állomásai a következők voltak: Felsőőr (Oberwart), Keszthely, Pest, Pozsony, Sopron, majd Bécs. (I. m. 68. p.) Dr. Szigeti Kilián szerint is, Halper orgonáin található újítás csak a bécsi útja után fedezhető fel. Ez is megerősíti azt, hogy a 19. századi magyar orgonaépítők hazai vándorútjuk alkalmával többségében ugyanazon szerkezetű, hangképű orgonákkal találkozta'k, mint mesterük, azaz képzésüket csak a helyváltoztatás, az új munkahelyek és mesterek megismerése tette jellemzővé, nem pedig az új korigénynek — a jelentkező romantikának — megfelelő hangszerépítés. 3. [Hongszerépítőink elmaradottságát, mind az építészet, mind a hangzásigény szempontjából a külföldiek, elsősorban a hazánkhoz közel álló bécsi, illetve osztrák mesterek használták ki. Ez a jelenség arra mutat, hogy a külföldi orgonaépítő mesterek követni tudták a korigényt, technikailag magasabb szinten álltak mint a hazai orgonaépítők, azonkívül felismerték a magyarországi helyzetet, amely nyilvánvalóan különböző vállalkozások megtételére adott alkalmat. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának 1863-64-65. évi jelentésében olvasható ,, . . . Húros, fúvós és ütő hangszerek a kamarai terület városaiban készíttetnek ugyan, de csak igen csekély mennyiségben. Az effélékből legtöbb Bécsből és Pestről készen hozattatik, és a hangszerépítők leginkább csak a kijavításokkal foglal'kozna'k. Ez osztályba tartozó iparos van még a kamarai területen és pedig 3 fúvóshangszerkészítő és 4 orgonaépítő." (13. p.) A Kamara területe az egész Dunántúlt magába foglalta. A hazai orgonákról és építőikről így ír Angster József naplójának 371. oldalán : ,, . . . Az egész országban beállt úgyszólván az orgonakrízis. Az Apatini Fischer-féle néhány mű kivételével mind rossz munkák, Péter (Budán) Pokorni és Fazekas (Pesten) és még néhány kisvárosokban a jelenkor mesterei. A gépezet zörög, a kettős ránczos fúvók isme8. B. Helytörténetírás 1979 113